Több, mint egy hét kihagyás után ismét kézbe vettem a gitárt. Gyorsan felhangoltam – szegényke nagyon fals volt ennyi idő után – majd bátortalanul fogtam egy C-t, és elkezdtem pengetni.

“Figyelj a ritmusra! Ha rosszul fogsz, az nem akkora baj, mint ha kiesel a ritmusból. Azt a közönség soha nem bocsátja meg” – hangzott az intelem pár hete Paul szájából. Paul, Paul.. egy kolléga, aki pár éve gitározik már, és elhatározta, hogy ő lesz a magántanárom, és megtanít gitározni. Jó tippek, jó dalok, mesteri tudás. Megfogtam vele a lábat.

Szóval figyelj a ritmusra. Jobb kéz megtámaszt a gitár testén, és a hüvelykujj elkezd pengetni. Tám Dá Dám, Tám Dá Dám, Tám Dá Dám. A bal kéz ügyetlen G-t fog, de a jobb könyörtelenül folytatja. Tám Dá Dám.

Még soha, soha nem élveztem ennyire a gitározást.