- ‘Robert, my hero!’ – üdvözöl Mike kutyafuttában.

- ‘Is it still working?’ – kérdezek vissza

- ‘Yes, it’s still working’

- ‘Cool!’

Ez a kis párbeszéd az imént hangzott el a folyosón. De hogy miért is vagyok Mike hőse? Mert megoldottam tegnap egy problémát.

Ez a mondat két ponton is hibás.

Az egyik az, hogy egyáltalán nem én voltam az, aki megoldotta. Hárman voltunk, az én érdemem pusztán annyi volt, hogy konkrétan én ültem le a gép elé. Puski és Zsolt is legalább annyit segítettek, mint én.

A másik az, hogy nem oldottuk meg a problémát, ugyanis fogalmunk sincs róla, hogy mi romlott el. Valami nem működött, elkezdtük tesztelni egy picit, majd az egyik tesztlépés végrehajtása után látszólag minden rendbe jött. Ezt nem hívnám megoldásnak, pusztán a véletlenek szerencsés összejátszásának.

De ugye, van az a mondás, hogy a nagy hősök is gyakran azért lettek hősök, mert jókor voltak jó helyen. Hát, velem is így történt. Néhány embernek most jobb napja van emiatt, és a cég és én is picit jobb pozícióba kerültünk, mert hajlandóak voltunk túlórázni, és – véletlenül – sikerült is pikk-pakk megoldani egy komoly problémát. Örülök, hogy sikerült.

Dohányzás ellenes plakát

Már a régi blogon is írtam arról, hogy milyen kemény népnevelő reklámok vannak itt Angliában. (emlékeztek a halott kislányra?) Hát itt egy újabb példa, amit én személy szerint nagyon jónak tartok.

A szöveg: “Nem félek a bohócoktól. Attól félek, hogy apukám meghal a dohányzás miatt.”

BANG. A legjobb nézőpont, amit választhattak, hiszen ez ráébreszt minket, szülőket, hogy a dohányzás – még ha a passzív dohányzás káros hatásaitól el is tekintünk – bizony nem csak a mi saját problémánk. Sőt!

A sokkterápia egyetlen problémája, hogy az emberek egy idő után ezzel sem fognak törödni. Mégis, örülök, hogy végre valahol komolyan veszik ezt az egészet. Személy szerint ezeket a reklámokat sokkal jobbnak tartom, mint a cigisdobozra nyomtatott “meg fogsz halni” jellegű feliratokat. Most komolyan, elgondolkoztat az bárkit is? Amikor én még bagóztam, ezeket olvasgattam, amíg szívtam a cigit, kvázi szórakozásként. Nem pont az a hatás, aminek értelmét látom..

Egyébként ez a fenti plakát viszonylag szolid. Vannak ennél sokkal durvábbak is. Például a biztonsági öves.. Arra is jobban odafigyelek, mióta hallottam

Mióta Yeovilban dolgozom, megváltozott kicsit a munkám jellege. Előtte developer voltam, nem túl jó, nem túl rossz. Itt azonban másféle feladataim lettek: részben support, részben tech lead, részben PM. Nyilvánvalóan áthelyeződött a hangsúly a soft skillekre, ami nem is baj, hiszen ahogy öregszik az ember, elveszti azt a nyers felfogóképességet, ami minden programozó sajátja, ugyanakkor a rendszerszemlélet és az emberekkel való bánásmód sokat javul.

Mit jelent konkrétumokban ez az egész? Fejlesztői munkát alig-alig végzek a munkahelyen. Ha bármilyen fejlesztési feladat jön, nem azt kell végiggondolnom, hogy mikorra leszek kész, hanem azt, hogy ki csinálja meg. Egyszerre nem egy, hanem legalább öt feladatom van, és nem jó, ha elfelejtem az egyiket. (De sajnos el szoktam). Rengeteget levelezek. Rendszeresen használom az Outlook calendar funkcióját, és a heti nézetem sűrűbb, mint fejlesztőként a havi volt. Sok múlik a kommunikációmon, részben az ügyfél oldalán, részben a fejlesztők oldalán, és ennek megfelelően sokkal többet is beszélgetek, mivel gyakorlatilag onsite képviselem egy offsite csoport érdekeit. Tisztában kell lennem egy csomó dologgal az embereim haladásával kapcsolatban, és erről bármikor be kell tudnom számolni, akkor is, ha éppen ebéd közben ül le mellém valaki. Ha egy fejlesztő munkájával/motivációjával problémák vannak, nekem kell megoldani, és nem ülhetek abban a tudatban, hogy ez másvalaki problémája.

Szerencsére ezeknek a feladatoknak a nagy része tulajdonképpen ipm feladata. Én csak kicsiben csinálom azt, amit Ő nagyban, kevesebb emberrel kevesebb szálon kevesebb felelőséggel a nyakamban. Természetesen Ő arra is odafigyel, amit én csinálok, tanácsot ad, mire fordítsak több figyelmet, energiát. Rengeteget tanulok tőle. Ugyancsak sokat tanulok D, W, M és ex PM-ünk, J példájából.

Ez persze a magánéletben is megváltoztatott. Ahogy fejlődnek a soft skillek, jobban észben tudok tartani dolgokat, listákat, oda tudok figyelni több dologra, többet értek meg a hétköznapi kommunikációs helyzetekből. Határozottabb, valamivel agresszívebb is lettem.

Tetszik ez a változás.