Régi vesszőparipám a csapdaállítás a szerepjátékokban. Háromféle lehetőség van erre: A pályatervező készít csapdát, a játékos készít csapdát illetve az ellenfél készít csapdát. Ebből az első általában jól sikerül – nyilvánvaló, hiszen a pálya maga úgy készül, hogy el tudják helyezni benne a csapdát. A játékos csapdaállítása többnyire haszontalan, hiszen a játékok alapvetően progresszívek, a játékos mozog, a környezet reagál, ebbe nem illik igazán bele az, hogy a játékos elhelyez egy nem mozgó objektumot. A hangsúly azonban ebben a bejegyzésben a harmadik ponton van.
Az első játék, ami a csapdaállítással kapcsolatban eszembe jut, a guild wars. Emlékeim szerint ott a gépi ellenfél képes volt egészen hatékonyan csapdát állítani – a saját lábánál. Gondolkozzunk el azért inkább azon, hogy milyen szempontokat lenne érdemes a csapdaállításnál figyelembe venni:
- Alapfeltételeink: Az ellenfél 1 egyed, ami bár kommunikációképes, de nem irányítja a többi ellenfelet. Az ellenfél nem csal, azaz a saját maga által állított csapdába ő is bele tud lépni.
- Először is határozzuk meg a csapda jellegét: A játékost egy szerkezettel/mágiával/etc. akarjuk elkapni/sebezni/mérgezni/sít vagy tőrbe akarjuk csalni, egy várakozó csoporthoz, akik majd jól megtámadják.
- Mindkét esetben a játékos mozgását kell irányítanunk, hogy egy adott ponthoz elérkezzen vagy áthaladjon rajta. Ez lehet vonzó vagy taszító jellegű irányítás, azaz a játékos valami felé vagy valamitől elfelé mozog. Mivel az ellenfél 1 egyed, ezeket is neki kell valamiképpen megoldania: maga után csalhatja a játékost, vagy éppen egy nyilvánvaló csapdát állíthat valahol, amit a játékos kikerül, és emiatt mozog bele az igazi csapdába.
- A mechanikus/mágikus csapdát olyan helyre érdemes állítani, ahol a játékos nehezen kerüli ki, azaz pl. a folyosó egy szűkületében, vagy éppen egy ajtóban. Ugyancsak jó ötlet lehet egy könyvespolc elé rakni, ha tudjuk, hogy a játékos vsz. úgyis odamegy és megvizsgálja. A csoportok olyan helyen jók, ahol a játékos körülzárható vagy a menekülése valamilyen más módon megakadályozható.
- A csapdaállításnak akkor van értelme, ha aránylag ritka, emiatt a játékos nemigen számít rá.
Ez a logika meglehetősen bonyolult, így nem feltétlenül van értelme megvalósítani egy játékban. Ugyanakkor mégiscsak színesíti a dolgot, meg a programozó számára érdekes a kihívás is..
A fentiek, mint az írtam is, elsősorban a szerepjátékok világára igazak. Kis módosítással azonban a csapdaállítás egy csomó más játékműfajban is használható: FPS-ben vannak a falra tapasztható lézeres aknák; stratégiai játékokban a települések köré vonhatunk aknamezőt, illetve a gerillák is aláaknázhatnak utakat; harci szimulátor játékokban a tőrbe csalásnak van helye. Összességében véve úgy gondolom, ebben elég sok kiaknázatlan lehetőség van (no pun intended.).

Az AI-val játékost akarunk szimulálni, nézzük a játékosokat, hogy mitől emberiek (ugye össze lehet keverni néha botokkal őket).
- hibáznak, pedig tudják mit akarnak elérni és hogyan.
- lusták, nem ismerik saját képességeiket, nem jókor alkalmazzák őket, bár idővel megtanulják, de nem mindenki
- bár ismert minták szerint dolgoznak, gyakran szándékosan eltérnek a mintától, hogy kipróbáljanak valami random stratégiát
- ha látnak egy stratégiát működni, néha megpróbálják leutánozni. Néha akkor is, ha működésképtelennek látszik (“én jobban csinálom majd”)
- dilettáns és hülye dolgokat csinálnak, öncélúan
- meggondolatlanok, fáradtak.
- időnként megváltoztatják a céljaikat, akkor is, ha sikeresek. Nem csak harci célok vannak, van úgy, hogy a csatamező közepén chat-el, illetve szakmát fejleszt.
- önfeláldozásra képesek, akár milyen cél érdeképen (“elfoglalom ezt az épületet, ha bele döglök is”)
- paranoia, ott is ellenséget sejt, ahol nincs
- feledékenyek.
- megunnak mindent, akkor is, amikor minden jól megy.
- inger kell nekik, különben panaszkodnak, hogy unatkoznak.
Ez jó komment, csak lusta voltam végigolvasni
Egyébként igen, de ahogy pillanatnyilag állunk, nincs elég számítási kapacítás arra, hogy az ai ezekre a dolgokra képes legyen. De ez lenne talán a cél..