The good parts
A Javascriptet jó ideig csak afféle “játéknak” tartottam. Persze, lehet vele aranyos dolgokat csinálni a böngészőben, de ne vicceljünk már.. Nagyon sokan voltak/vannak ezzel így az informatikában járatos emberek közül.
Az AJAX térhódításával megváltozott kicsit a kép. Egyre többen kezdtek el érdeklődni a javascript iránt, illetve sokan dolgozni is kezdtek vele. Könyvek, frameworkok jelentek meg, hogy megkönnyítsék a programozók dolgát.
Én még mindig tudatlanul éldegéltem a magam kis világában.
Többször is találkoztam az elmúlt években a javascripttel, de valahogy soha nem akartam elmélyülni benne. Először a XUL alkalmazások, majd a Google gadget írás kapcsán kerültem kapcsolatba vele, de nem érdekelt annyira, hogy egy tutorial-nál többet elolvassak róla. Aztán jött a Google Wave, és vele a Javascript megértésének igénye.
Azt kell mondjam, hogy sokat szenvedek vele. Nagyon hozzászoktam a Java-ban az erős típusosság kényelméhez, a jó dokumentációhoz, és a rengeteg példához, amit a neten lehet találni. A Javascriptben a gyenge típusosság miatt az API-k sokkal kevesebb segítséget nyújtanak, ha valamit nem értek, gyakran fél órán keresztül kell a google-t böngésznem, hogy megtaláljam a megoldást, és akkor sem feltétlenül lesz jó, amit találok, legfeljebb egy workaround a problémára.
Mióta elkezdtem olvasni a képen látható két könyv közül a jobb oldalit, ez a helyzet kicsit megváltozott. Bizonyos dolgokat már nem csak használok, hanem értek is, és ez sokkal könnyebbé teszi a fejlesztést. Két nappal ezelőtt sikerült csinálnom egy apró kis javascript kódot is, amivel mostantól tudok majd egyszerűen tdd-ben fejleszteni, és – a könyv segítségével – sokkal gyorsabban és egyszerűbben jutottam el ide, mint amire számítottam.
Szóval van előrelépés. A Wave-es projektem a rengeteg itteni munka, és az otthon még mindig nem bekötött internet miatt nem halad, de legalább a javascriptet sokkal jobban értem már. Úgy sejtem, hamarosan lesz valami, amit fel tudok mutatni a Mindgraph kapcsán – lesz róla itt is egy post.
