csütörtök, június 17th, 2010 | Author:

Hajlamos vagyok arra, hogy leegyszerusitve gondoljak Dia kepessegeire, de az elmult napok raebresztettek, hogy 4 evesen mar sokkal komplexebb szemelyiseg, mint en azt gondoltam. Ez azt jelenti, hogy le is kell szoknom arrol, hogy mindenre azonnal tiltassal reagaljak, meg ha az 1xubb is sokszor; ki kell talalnom, hogy segithetem elo a kiserletezeset ugy, hogy csokkentem a kockazatot.

Az egyik ilyen tortenes az volt, amikor a gyerek a konyhaban volt egyedul, mert ehes volt. Nem sokkal elotte vacsorazott, szoval mondtam neki, hogy siman egyen egy szelet kenyeret (szereti magaban) amig en Emillel foglalkozom. Valamivel kesobb egy csattanast hallottam, kimentem, es lattam, hogy a gyerek a humuszos dobozt leejtette a foldre, es most eppen szilviat tep, hogy feltorolje. Ez mar magaban is erdekes, egy picit megmostam a fejet, hogy miert jatszik a kajaval ahelyett, hogy enne, amikor meglattam az okot, amiert a humuszos dobozt kezbe vette: megkente vele a kenyeret. 4 evesen teljesen ugyesen megcsinalta, mindezt ugy, hogy mi nem tanitottuk neki, csak elleste a dolgot. (Oviban nem kajalnak, szoval ott vsz nem tanulhatta) Nagyon megdicsertem erte.
Tegnap este pedig azzal foglalatoskodott, hogy egy vekony papirszeletre pakolaszott magvakat, majd a vegen megprobalta a szajaba csusztatni rola. Ehelyett a foldon kotott ki, amiert meg is szidtam, de utolag belegondolva, nem ezt kellett volna tenni, hanem batoritani a kiserletezgetest.

Greta is meselt egy tortenetet, amibol en megintcsak azt szurtem le, hogy csodalatos, kulonleges gyermekem van. Talan nem az, talan ilyen mindenkivel megtortenik, nem tudom, en azert meg csodalom:
Ovi elott Greta eszrevette, hogy Dia es ket masik gyerek (majd kesobb egy harmadik is) beultek egy sarokba beszelgetni – mint a nagyok. Negy evesen ez szokatlan, de azert Greta nem fogott gyanut. Kesobb, amikor kinyitottak az ovi ajtajat, es be lehetett menni, az egyik anyuka megjegyezte Gretanak, hogy Dia meset mondd a tobbieknek, es valoban: a kicsi az oleben egy konyvvel (nem tud meg olvasni) meselt valamit a tobbieknek.

Azt hiszem, ideje lesz atgondolnom, hogy hogyan beszelek es banok vele. Butasag lenne tolem, ha korlatok koze szoritanam a kreativitast, hogy nekem konnyebb legyen az eletem.

Tags:
Category: Személyes
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
Leave a Reply » Regisztráció / Log in


You must be logged in to post a comment.