Mióta hazajöttünk, mind csokira barnultunk. Gréta, Dia és Emil tejcsokira. Én fehér csokira.

Kipakoltunk majd’ hét évnyi emléket. Fájdalmas volt.

Az imént olvastam egy régi cikket arról, hogy a meditáló szerzetesek vizuális memóriája a meditáció után egy rövid ideig sokkal jobb, mint a normális embereké. Aztán volt egy kulcsmondat: ez csak azoknál a szerzeteseknél volt igaz, akik egy alapjában vizuális felidézésen alapuló meditációt végeznek.

Régebben, talán a Mindenki másképp egyformában olvastam arról, hogy ha el kell végeznünk egy számtani feladatot – összeadás, kivonás, szorzás, osztás – akkor gyorsabban megy, ha valamiképpen megtudjuk előre, hogy melyik műveletet kell elvégeznünk; pl. megmondják először, hogy összaadás lesz, majd egy rövid várakozás után azt, hogy mondjuk a 42-t kell hozzáadni a 69-hez. (igen, direkt írtam ezeket a számokat)

A lényegre térve: úgy tűnik, van értelme mentálisan is bemelegíteni, mielőtt nekiállnánk egy feladat megoldásanak. Sokan csinálják is ezt, én például megfigyeltem, hogy ha reggel elkezdek gondolkozni az aktuális feladataimon, a munkahelyre beérve sokkal könnyebben hozzá tudok kezdeni a feladataimnak.

Vajon mi lehet a mentális fekvőtámasz megfelelője?

Minap hallottam pár informatikust beszélgetni az utcán. Az egyik mondott egy olyan mondatot, amivel csodálatosan le lehet írni egy csomó régi projektet:
“Persze ezt a változtatást alaposan le kell tesztelni. Hálistennek ott van az az állandó tesztrendszerünk, amit élesnek hívunk…”

Azért ez egyre ritkább. Jó irányba halad a szakma.

A fenti, igen erdekes szo nem mas, mint a “Gyia” szo angol valtozata. Ezt se tudnam, ha nem lenne egy 4.5 eves lanyom

ui: Ez egy idozitett bejegyzes.

Téma: Expedíció
Státusz: Indulásra készen
Dátum: 2010 augusztus 11
Résztvevők: Vagabond
Poggyász: Bőrönd, Hátitáska
Következő kapcsolatfelvétel ideje: 2010 augusztus 25

A fiú felébredt. Sötét volt a szobában, csak egy vékony fénysugár döfött be az ablakon, nagyon enyhe derengést biztosítva. Valami nem volt rendben.
Az ágy lábánál a puffra kuporodva egy vámpír ült. Mosolygott.. vagy inkább vigyorgott, mert ebben az arckifejezésben egy szemernyi jóindulat nem volt. A fiú rémülten nézte.
A vámpír felemelte a kezét, és a fiú érezte, ahogy valami erő elkezdi húzni a vámpír felé. Egyre közeledett. Ijedten próbált valamit kitalálni, majd feladva mindent magába fordult, és egy mentális csapást mért a vámpírra. Ha más nem, annyi haszna volt a rengeteg elolvasott fantasy könyvnek, hogy volt fantáziája és kicsit tágabban értelmezte a realizmust, mint az átlag. Magában régen elképzelte, milyen lehet a pszit használni.. hát most megpróbálta.
Sikerrel. A vámpír azonnal eltűnt, ő pedig dobogó szívvel, izzadtan feküdt az ágyban.

Ez a fenti eset kb. húsz éve történt meg velem. Ma már kicsit másképp gondolkozom, másféle könyveket is olvasok, de azért még itt van valahol bennem az ijedt fiú, aki elűzte a vámpírt. Ennyi idő távlatában hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy csak álom volt, bár annak nagyon valószerű.

De azt máig nem tudom megmagyarázni, miért ébredtem az ágy végében, hanyatt fekve, magam alá húzott lábakkal.

- Itt ismerkedtunk ossze. Tudod, olyan munkahelyi romanc.. – mondja a lany.
Sherlock felnez, egy pillantassal vegigmeri az illetot. Visszanez a mikroszkopba.
- Meleg – mondja felhangosan.
- Mit mondtal?
- Hello. Orulok, h talalkoztunk.

Valamivel kesobb a srac kimegy, a lany pedig megkerdezi:
- De mit ertettel azon, hogy meleg? Dehat egyutt vagyunk.
Sherlock pedig elmagyarazza, hogy festeknyomok vannak a hajavonalanal, a szemoldokenel (sajnos itt nem figyeltem annyira, de vmi ilyesmirol volt szo) es az alsonadragja tipikus melegre vallo volt. Kilatszott egy csik a nadrag mellett.. Na es persze itt hagyott egy kartyat a telefonszamaval.

Ez egy apro resz volt a tegnap elcsipett modern Sherlock sorozat utolso epizodjabol. Nagyon-nagyon elvezetes, ha esetleg eljut Mo-ra, nezzetek meg. Teljesen atjon belole az a Sherlock erzes, ami a konyvekbol..

Miota eszrevettem a Google Readerben a Not Interested gombot, szorgalmasan tanitgatom neki, hogy nem erdekelnek a Youtube-os megosztasok. Ez a gomb a Recommended Items folderben talalhato, es elvileg arra szolgal, hogy segitsunk a Google Readernek kitalalni, hogy mit ne mutogasson.
Amde a budos kolke az istennek se tanul. Szazszor megmutatom neki, hogy a Youtube nem erdekel, szazegyedjere is telerakja vele az ajanlott mappat.
Ket dologra tudok gondolni, egyik sem tetszik:
1: A Google nem nezi a Not Interested gombnal a forrast, csak azt, hogy mi a content. Ez eleg nagy butasag.
2: A Google figyeli a forrast, csakhogy a Youtube-ot szandekosan nem hajlando letiltani, merthogy azzal a sajat erdekeltseget rontana.

Az utobbira joval kisebb eselyt latok, de azert nem zarnam ki teljesen a kepbol. A kerdes mar csak az, hogy hol a feneben van a feedback button, amikor szuksegem lenne ra?

Tegnapi twittem: “A sci-fi orok rejtelye: Miert nem talalnak soha JOINDULATU idegeneket az Antarktisz jegebe fagyva?”

Az alapkerdes is jogos nyilvan, de lepjunk meg egy lepest vissza: Honnan jon ez a “sarki jegbe fagyva” dolog egyaltalan? Zarjuk ki a valos torteneseken alapulo legenda jellegu dolgot, es gondoljunk bele.

A megoldas valahol ott kezdodik, hogy miert jatszodik egy csomo Verne regeny pl. Del Amerikaban? Ami tortenik, az fantasztikum, es eppen ezert ennek egy olyan helyen kell tortennie, ahol erre lehetoseg van – egy olyan helyen, amit nem ismerunk. A 19 szazad vegen a frontier (bocs, erre egyszeruen nem tudok jo magyar szot.. a “hatar” tuti nem az) meg sokkal nagyobb resze volt a foldnek, a “civilizacio” nem volt olyan elterjedt, a kommunikacio nem terjedt ki az egesz Foldre, mint napjainkban. A Felfedezo ugyanaz a romantikus dolog volt, mint napjainkban, csak eppen akkor meg leteztek is ilyen emberek, nem csak teves musorok “bator” riporterei voltak.

Szoval van egy tortenet, amirol tudjuk, hogy nem fog megtortenni egy belakott, civilizalt kornyeken. Valami olyasmirol van szo, ami regota ott van, nem olyasmi, mint egy frissen lezuhant ufo, hiszen az nem tenne lehetove a bekes, tudosokra es farkaskutyakra alapozott kutatoexpediciot, katonai jelenlet nelkul. De nem akarjuk egy idegen bolygora rakni (..mint az Aliens sorozatban..), mert egy napjainkban jatszodo, inkabb horror, mint scifi tortenetrol van szo. Harom lehetosegunk van: Valahol a hegyek kozott Azsiaban, ahol nagyon ritkan jar ember, a tenger melyen, ami meg most is frontier, es az Antarktiszon/Eszaki sarkon, ami szinten frontier. Es akkor jon a zsenialis otlet: Dehat a jeg tartosit! Ruhazzuk fel a rosszindulatu eloembert/idegent/bakteriumot/virust a hibernalas kepessegevel, rakjunk kore egy kihalt civilizaciot/lezuhant ufot/meteort, es mar meg is van a kornyezet.

Amirol irtak egy rakas konyvet, keszitettek egy rakas filmet es ha jol utananeznek, lehet, hogy meg festmenyt is talalnek. (mondjuk a deviantarton)

Gagyi.