A munkam kapcsan most kicsit utana kellett olvasnom az assertion-oknek, es az Oracle-os assert doksiban talaltam egy vicces reszt:
static {
boolean assertsEnabled = false;
assert assertsEnabled = true; // Intentional side effect!!!
if (!assertsEnabled)
throw new RuntimeException("Asserts must be enabled!!!");
}
Zsenialisan 1xu. 
Ma a toolingra gyúrtam, konkrétabban, egy olyan alkalmazást kerestem, amivel folyamatosan nyomon tudom követni az alkalmazás logokat, miközben használom. Találtam is egy érdekeset: A neve ntail, eclipse-be integrálható, tud több ablakban egyszerre logot követni, url-t highlightolni, filterezni… Nagyjából csak a színezés hiányzik a csomagból, gondolom, nem ok nélkül.
Sajnos standalone letölthető verzióját nem találtam az oldalon, de ahol használható az eclipse update, ott nem lesz vele gond.
update: Hülyeséget beszélek, highlite-ot is tud.
Neha elgondolkozom, milyen lenne, ha az alkalmazas belepo kepernyojere kiraknank egy checkbox-ot:
[X] Quick Start (Experimental)
Azaz magyarul: Gyorsinditas (kiserleti)
Termeszetesen a gomb semmi mast nem csinalni, mint beirna a logfile-ba, hogy ezzel indultunk.
Miutan felrakom, hagynam egy darabig, hogy hasznaljak a rendszert, majd korbeadnek egy kerdoivet, hogy
Hasznalod-e?
Ha nem, miert nem?
Ha igen, mekkora gyorsulast erzekeltel?
- 10%
- 20%
- 30%,
Egyeb: [ ]
Es persze barmilyen hibabejelentes eseten megkerdeznem, h be volt-e kapcsolva, es aztan megkernem a user-t, hogy probalja ki a masik allapotban, ugyis jon-e a hiba.
Ez szopatasnak hangzik, de az is.
Az iment veletlenul vettem eszre, hogy ha egy windowsos szovegdobozba gepelunk, akkor (UK XP-n legalabbis) a win-ctrl-shift gombok megnyomasa balra illetve jobbra rakja at a kurzort es a szoveget, attol fuggoen, h a bal v a jobb oldalon nyomtad ezt a kombinaciot. (Valojaban a shift szamit. A win-ctrl lenyomasanak kell eloszor tortennie, utana a shiftnek megfeleloen valt)
Kiprobalhato a logon screenen, a run boxban, meg egy csomo mas helyen.
Vajon van ilyen Vistan/Win7-en is? Meg magyar/US XP-n?
Ma reggel a mobiltelefonok jovoje kapcsan jutott eszembe a kornyezetintegracio kepessege. Ennek a lenyege az lenne, hogy a mostani bluetooth kapcsolathoz hasonloan a telefon kepes felmerni a kornyezeteben azokat a pontokat, amelyekkel egy szabvany interface-en keresztul kapcsolatba tud lepni.
A kapcsolat ketiranyu: A pont szolgaltat adatot (pull es push is lehet) es elfogad utasitasokat, amiket action callback-kent tovabbit a telefon fele.
Szamtalan felhasznalasi lehetosege van. Peldaul: Lift. Belepsz, a telefonod rakapcsolodik a liftre, kapsz rola informaciot (mikor gyartottak, utolso meghibasodas ideje, max teherbiras, etc.) es kapsz egy koteg akciot, amik gombokkent jelennek meg a telefonod kepernyojen, tobbek kozott az emeletek es a segelyhivo gomb. Elindul a lift felfele, minden emeletnel kapsz egy push-t, hogy eppene melyik emeleten jartok, a sajat emeleteden a lift (vagy a kliens) figyelmeztet, hogy itt kell kiszallnod.
Ha a lift meghibasodik (es tetelezzuk fel, hogy arama es netkapcsolata azert meg van) akkor kapsz ertesitest arrol, hogy miert all a lift, es mikorra varhato, hogy kiszabaditsanak.
De amugy a vonaton is lekerheted a menetrendet vagy a szabad ulohelyeket, buszon jelezhetsz, hogy hol akarsz leszallni, sit. A lehetosegek szama csodalatosan nagy.
Ja, es termeszetesen a slate-eddel is integralva lenne, hogy ha esetleg nem a telefonodon, hanem egy nagyobb kepernyon akarsz ugykodni, akkor se legyen gond.
Minap olvastam arrol egy cikket, hogy az RSS mar hivatalosan is halott. Ambar nehany megallapitasaval nem ertek egyet – ld. lentebb – meg kell valljam, hogy elgondolkoztatott egy kicsit.
Az alapfelteves a kovetkezo: Az rss meroszamok azert csokkennek, mert a szerepet atveszi a szocialis oldalak megosztas funkcionalitasa, azaz a facebook, twitter, buzz, illetve akar irc, email, forumok is, hogy egy kicsit visszautaljunk a Web2 elotti idoszakra.
Erdekes a parhuzam itt azzal, amit a szamitogepes jatekokrol olvastam: Nagysegrendileg a mediaban elhelyezett reklamokkal egyenerteku hatas az, amikor a hardcore gamer-ek promotaljak a jatekot. Mas a terjedes uteme es iranya, de azonos a hatas, joval kisebb befektetessel. Kerdes persze, hogy ki a hardcore tartalom olvaso, aki aztan promotal, es o honnan szerzi az informaciot?
Itt jon elo az, hogy nem ertek egyet a cikkel: szerintem nem halott az rss, csak mas a celreteg. A hardcore tartalomolvaso nem fogja beerni a megosztasokkal, o aktivan fog blogokat, hirsite-okat olvasni, es ehhez hasznalja az rss-t is. Termeszetesen ez egy sokkal szukebb reteg, ergo az a felhasznalok szama durvan csokkeni fog, de nem lesz nulla.
A blogolas jellege azonban valtozni fog. A csaladi bloggerek, akik a barataiknak es rokonaiknak irjak a blogot, nem fognak latni valtozast. Azoknak azonban, akik nem ilyen blogot irnak, ode kell figyelniuk arra, hogy a bejegyzeseik nagyon erdekesek (hogy legyen, aki terjeszti), es a kornyezettol fuggetlenek legyenek (hogy az alkalmi olvaso is ertse). Bizonyos ertelemben olyan ez, mint az ujsagiras: nem blogbejegyzeseknek, hanem cikkeknek kell megjelenni, amik megfelelo szamu es minosegu referenciat tartalmaznak ahhoz, hogy az is konnyen megertse oket, aki nem rendszeres olvasoja a blognak.
A promocio maga is erdekes. Nyilvan van tere az onpromocionak, amikor a blogbejegyzes megirasa utan az iroja belep twitterre, facebookra vagy eppen ahova akar, es elhireszteli, hogy megint milyen erdekes bejegyzest irt (persze lehet ezt szepen is csinalni, felvezetni a temat, majd azoknak elhinteni, akiket erdekel) de, hacsak nem sztarblogger az illeto (de tulajdonkeppen meg akkor is) ez olyan onfenyezes szagu dolog. Marad tehat az, hogy masok hirdessek onkent a blogot, ehhez azonban az kell, hogy a blogbejegyzes valamikeppen megragadja oket, majd azokat is, akik masodkezbol szereznek rola tudomast. Tehat, legyen a bejegyzes frappans, vicces vagy mas modon magaval ragado. Legyen a cime is utos. Innentol mar nem eleg, ha okosat irsz, jol is kell leirnod.
Egy masik erdekesseg a sztarbloggerek kapcsan, hogy ok is egyfajta szurokent viselkednek. Mivel ok tobbnyire hardcore tartalom olvasok is, valamilyen szinten a blogjukat terjesztesre is hasznaljak.
Ragozhatnam meg a temat, de ennyi gondolat egyelore eleg. Talan semmi ujat nem irtam le, de ezek a dolgok ilyen osszefuggesben csak most vilagosodtak meg elottem. Most megyek es tolok egy onpromociot twitteren.
Harcban
Egy tovabbi elonye a mostani versenynek, hogy ugy gondoltam, most a valtozatossag kedveert nem Javaban, hanem Pyhonban fogom a botom kesziteni. Korabban a python nyelvvel csak futolag talalkoztam, atolvastam egy konyvet, meg szuttyogtem kicsit a konzolon, de semmi komolyat nem alkottam benne. Ehhez kepest most egy csomo dolgot fel kellett hasznalom, amirol eddig csak halvany elkepzelesem volt, hogy jobb, okosabb, hatekonyabb kodot irjak.
Vicces, mennyire alkalmasak ezek a versenyek a programozas elsajatitasara. A kezdocsomagban kapsz egy kicsi programot, amit kedvedre modosithatsz. Kezdheted egy passziv bottal: semmi mas parancsot nem ad ki, csak a kor veget. Aztan mondjuk fogod a bolygok listajat, kivalasztasz egyet, es odakuldesz 50 hajot. Megnezed, hogy mi tortenik. Aztan tovabb, tovabb, mig a vegen mar lambdakkal es list comprehensionnel dobalozol, hogy egy sorban legyen meg az ellenfel ot legjobb bolygojanak a listaja.
Minden ismerosomnek nagyon ajanlom, aki erdeklodik a programozas irant. Jo kis ujjgyakorlat, kellemes kihivas, es bar gyozni szinte lehetetlen (nagyon okos csavok is jatszanak am) nagyon jo latni, amikor a botod nyer egy harcot.
“mert nem biztos, hogy a főnöködről, pasidról, akárkidről írnál névvel, de néha jó, ha ki tudod adni magadból néhány sorral”
“véleménynyilvánítás, tanácskérés, ilyenek”
“nemtudom:-) en nem igazan rejtegetem a kiletemet (eleg konnyen ki lehetne deriteni) es vallalom a velemenyemet, mondandomat ”
“biztonságérzetet ad. Az első blogolásom teljesen anonim volt. Szerettem”
“attól függ mit csinálsz a Zinterneten”
“nem feltétlen a tartalom számít, munkaidőben twitterre/facebookra írsz, főnökségnek nem biztos hogy tetszik”
“ha tartalom, mondjuk bizonyos témákról nem biztos hogy célszerű saját néven blogot írni pl: jogsértő rendőrökről készült fotók”
“vagy mondjuk illegális tevékenységek warez stb. szintén nem nyerő”
“van ismerős, akinek olyan a szerződése, hogy nem írhat a saját cégéről se – se +. Neki erre van anonim account.”
“hát, ha most pl. a saját nevemmel kéne csinálnom az egyik valamimet, asszem, furán érezném magam.”
“Anonimitásba burkolózva mindenki bátrabban ír le olyanokat,amiket egyébként nem biztos,hogy a nagy nyilvánosság előtt vállalna”
“Tehát azért jó, mert bátorrá tesz- és éppen ezért rossz is. ”
“névtelenül lehet olyan, hogy csak a vélemény maga számít, nem az, hogy ki mondja, ez sokszor hasznos, ”
” elejét veszi a tekintélyelvűségnek például. Ami amúgy gátolja a hasznos vélemények, információk megosztását, sok esetben. Szerintem.”
@dezo:
“Azért lehet olyan szitu, amikor jól jöhet a névtelenség. Akár magánéleti, akár politikai vonalon.”
“Nem véletlenül létezik az anonimitás (anonim alkoholisták, hogy mást ne mondjak )”
@keseru_imre:
“Karos. Mert kovetkezmeny nelkul lehet barmit tenni.”
“A barmit idezojelben. Pelda: egy jogszabaly rossz ertelmezesevel 100.000-ket felrevezetni. pl a homaros poszt kresz modositasakor. En a nevtelent az alnevekkel irokra is ertem.”
@Midnite_:
“mert lehet anyázni én épp ezért szeretek inkább teljes névvel intézni mindent. komoly visszatartó erő.”
A fenti válaszokat arra kaptam, amikor megkérdeztem Twitteren, hogy miért jó, mire jó az anonimitás az interneten. Az ismerősök, érezvén, hogy komoly a kérdés, nem csak vitát akarok provokálni, szívesen segítettek.
Ez az egész kérdéskör persze igen messziről ered. Úgy tűnik, egyre többen teszik le a nagy cégek közül a voksukat amellett, hogy az internet nyújtotta lehetőség a kilétünk eltitkolására inkább káros, mint hasznos. A Facebook privacy változásai, a Google Buzz magától értődő nyitottsága, a Blizzard lépése a Real ID-k használatára csak egy-egy példa arra, hogy ilyen irányba haladunk. Ezzel többnyire magam is egyetértek, de – amint a fentiekből látható – igenis vannak olyan esetek, amikor a valódi kilétünk felfedése kifejezetten káros lehet. Vegyük pl. az anonim alkoholistát, akiről megtudja a főnökének a főnöke, hogy alkoholproblémái vannak. Személyesen nem ismeri, de máris eldöntötte, milyen karakter, holott az illető azért jár az AA-ba, mert meg szeretne változni.
Könnyen mondhatjuk, hogy akkor figyeljen jobban a kiléte eltitkolására, de ez nem olyan egyszerű. Az emberek nagy része nem informatikus, számukra még azt is nehéz megérteni, hogy mi az a cookie, például.
Nézzünk egy példát:
Itt egy 16+-os, NSFW oldal: http://www.nuts.co.uk/covergirls. Csinos lányok, rajtuk a [Like] gomb. Megnyomnád?
Talán igen. Aztán eszedbe jut, hogy a főnököd is lát a facebookon. Meg az édesanyád. Valamint a 12 éves lányod. Neked eszedbe jut. Valaki másnak nem, aki, pusztán azért, mert férfi, és szeret csinos lányokat nézegetni, és nem gondol bele a like gomb működésébe, most igen kellemetlen perceket szerzett magának.
De tegyük fel, hogy nem nézel csinos lányokat, viszont prosztatagyulladásod van. Google-n titokban rákeresel, majd találsz egy jó linket, és bookmarkolod. Amit elfelejtettél, az az, hogy van egy extension-öd, ami automatikusan felrakja a del.icio.us-ra a bookmarkokat. Ahol egyébként ugyanazt a becenevet használod, amit a facebookon is feltüntettél, hiszen ez a beceneved. A kollégád pedig, aki nem kedvel, véletlenül ráakad erre, és másnap elterjeszti. De lehet, hogy az inkontinenciára kerestél rá..
Olvastam ma valahol, hogy hamarosan majd biztonsági szakembereket fogunk felfogadni, hogy ellenőrizzék le és óvják meg a magánszféránkat. Nem is annyira képtelenség ez az ötlet.
Egyszer egy palyazatra kezdtem el irni egy novellat Spiral cimmel, amit vegul nem fejeztem be. Nemreg megtalaltam a vinyomon egy takaritas alkalmaval, es ujraolvastam.
A tortenet a kozeli jovoben jatszodik, ennek megfeleloen megprobaltam nehany trendet megjosolni. Egy igen erdekes otlet, amit akar mar jelenleg is konnyen meg lehetne olvasni, egy hirolvaso agent.
A tortenetben a fohos elokap egy kis kutyut (kb. okostelefon) es elkezd rajta hireket olvasni. Az agent (bocs, nem akarom a ugynok vagy az agens szot hasznalni) pedig – on the fly – a fohos olvasasi szokasai es mas, kezzel hozzaadott kriteriumok alapjan atszinezgeti bizonyos hirek (valojaban focimek) hatteret, kiemelve azokat, amik erdekesek lehetnek.
Az alkalmazas technikai resze, eltekintve a szakertoi rendszer / AI vonulattol, aranylag konnyen megirhato lenne. Atszinezni a hattereket a szovegelemzes eredmenyetol fuggoen nem egy bonyolult dolog a html-ben.
Az agent lehetne egy bongeszoben futo – akar javascript alapu, vagy greasemonkey – kiegeszites, vagy egy webes app, ami egy sima formazo/rendezo filterkent mukodne, es egyebkent csak a normalis hirolvaso oldalunk tartalmat szurne at magan. Es termeszetesen hasznalhatnank pl. a google readerben felvett feed-eket alapul.
Ehhez valamennyire hasonlo – amennyit tudok rola – a reader-nek a magic alapu rendezese a google readerben. Alapvetoen csak ket problemam van vele: a sorrendet nem szeretem megvaltoztatni, raadasul az egesz eleg homalyos, nemigen van kozvetlen rahatasom arra, hogy miket szeretnek es nem szeretnek latni – eltekintve a like es not interested gomboktol, amik az egesz cikkre vonatkoznak, nem egy adott, specifikus, altalam meghatarozott temara.
Ha idom es kitartasom lenne, szerintem neki is allnek megirni ezt az alkalmazast. Erdekelnek az AI vonzatai, es hasznos tool is lenne.
Minap hallottam pár informatikust beszélgetni az utcán. Az egyik mondott egy olyan mondatot, amivel csodálatosan le lehet írni egy csomó régi projektet:
“Persze ezt a változtatást alaposan le kell tesztelni. Hálistennek ott van az az állandó tesztrendszerünk, amit élesnek hívunk…”
Azért ez egyre ritkább. Jó irányba halad a szakma.
