Az IT-ban elkövethető egyik legnagyobb hiba, amikor egy legacy rendszer portolásánál annak valamelyik funkcióját újratervezzük, esetleg más rendszerbe helyezzük át, és ezzel a megoldással elbukunk valamit, amit a rendszer – esetleg nem dokumentáltam – biztosított a felhasználók számára.

Vegyünk egy példát a való életből: A Google erősíti az integrációt a Reader és a Plus között, kimozgatja a redundáns szociális funkciókat a Readerből, és azt ajánlja, hogy hozzunk létre a Plus-on egy olyan kört, aminek az a neve, hogy Reader, legyenek benne ugyanazok, akik minket követnek most és amit eddig readerben megosztottunk volna, azt osszuk meg inkább oda.

Rendben, so far so good, ezzel még azt is nyerem, hogy lehet Reader Szakmai, Reader Vicces, Reader akármilyen csoportom, és nekik az adott témát osztom meg, ez fasza.

De átfogalmazom: ÉN mondom meg, hogy kinek osztok meg mit. Eddig az volt, h ha valakinek tetszett a stílusa meg a megosztásai, akkor elkezdtem követni (ilyen volt pl. Martina). Mostantól ez úgy megy, hogy elkezdhetek neki kuncsorogni, hogy “légyszi vegyél fel a megosztó körödbe”. Persze, látom, amiket megoszt publikusra, de a reader körét már nem, amig fel nem vesz oda.

A másik probléma a chaff. Egy csomó ember megoszt egy csomó szemetet. Státuszt updateelnek arról, hogy kibe szerelmesek, mit olvasnak, milyen finom volt a tea, mi az aktuális politikai állás. Ez engem nem érdekel. Én arra vagyok csak kíváncsi, hogy milyen érdekes cikkeket olvastak. Ha megtehetném, csak arra iratkoznék fel, amit a reader csoportjának osztott meg, de ezt én ugye nem tudom.

Még reménykedem benne, hogy ez valakinek a Google-nél is eszébe jutott – elég sok okos ember dolgozik ott, hátha – de kicsit félek, hogy nem.

A Turbine, mostani kedvenc MMO-m, a Lotro gazdái, egy új contestet hirdetett meg: Küldjünk be képeket arról, hogy hol találkoztunk a fehér kézzel.

Sajnos a contest csak az USA-ban él, de azért vettem a fáradtságot, és összedobtam egy pályázatot, ha más nem, az ő szórakoztatásukra. Úgy sejtem, ha ott élnék, akkor is lennének jogi problémák körülötte, de remélem, abból nem lesz baj, ha itt a blogon leközlöm.

Ha mégis, akkor számítsatok rá, hogy el fog innen tűnni.. A megtekintéshez kattints (RSS-ben meg automatikusan megjelenik)

more…

Néhány hónappal ezelőtt mondtam Grétának, hogy nem veszek Kindle 3-t, inkább megvárom a Kindle 4-et, azt viszont szeretnék. Ok, mondta ő, és ennyiben maradtunk. Tovább használtam a pár éves Sony PRS-505-t, néha morcogtam, hogy milyen lassú, és vártam, h legyen Kindle 4.

Lett. Pontosabban lett Kindle Light (nem ez a neve, de tulajdonképpen..), Kindle Fire, meg ígéret a Kindle Touchra. A Fire-t alapból kilőttem, mert nincs szükségem tabletre, aztán hosszan gondolkoztam, hogy mi legyen. A touchos ötlete tetszett, de azt mondták, IR-t használ a touchoz, ami egy kicsit gyanús nekem (úgy sejtem, durván hazavágja a készenléti időt), ráadásul még csak előrendelhető vagy egy hónapig. A Light jó darab lenne, és úgy is voltam vele, hogy veszek egyet, de aztán azt olvastam egy review-ban, hogy a cheap az mindenhol jól látható (avagy olcsó húsnak igen híg a leve is), és a kindle 3-hoz képest erős visszalépés ez a darab. A Kindle 3 meg Kindle 3, azt mondtam, h nem veszek, ugyebár..

Jelenleg halogatok. Inkább nem veszek Lightot, hanem megvárom a Touch-ot, elolvasom a reviewkat, meglátom, hogy tényleg olyan hosszú-e a készenléti idő, mint mondják (és ha igen, nincs-e cserébe egy olyan probléma, h a touch lemegy standby-ba, és lassan ébred..) és úgy általában, mit mondanak róla az emberek. És persze megnézem, lesz-e Kindle DX európában, esetleg Kindle DX light..

Meglátjuk. Lehet, hogy ez a generáció sem ugorja meg azt a lécet, ami a Sony lecseréléséhez kell. Lehet, hogy várok még egy generációt, vagy kettőt, amíg megjelennek az e-inkes színes olvasók.

Halogatni szabad

Az elmúlt hetekben pályafutásom egyik legérdekesebb feladatával foglalkoztam a munkahelyen. Konkrétumokat nem akarok írni, de egy Amazon-os példával szemléltetem, miről is van szó.

Tegyük fel, hogy az Amazon be akar vezetni egy újféle rendezést: Ha a felhasználó úgy keres, hogy nem specifikálja, mi szerint akar sorbarendezni, akkor egy relevancia szerinti sorbarendezést kap.

Az első feltétele ennek, hogy meghatározzuk, a user milyen szegmens része: Ha korábban főleg technikai kütyükre keresett, akkor vsz. fiatal férfi, míg ha babaruhákat és melltartót vásárolt, akkor jó eséllyel családanya.

A következő lépés annak a meghatározása, hogy melyik szegmens mit szeret és mit nem. Ha például mobiltelefonokat nézünk, akkor a nerd-öt technikailag orientált férfit jobban érdekli a felbontás, mint a készenléti idő, míg a családanya inkább egy ütés, por és víz (nyál) álló telefont értékel, ami túléli a gyerekek támadását.

A fentiek meghatározása után elkészítjük az első komponenst, ami minden szegmenshez meghatároz egy ratinget az adott dologra. Pl. minden egyes telefonra megmondja, hogy az első szegmensnél a felbontásra kap X pontot, az ütésállóságra meg Y pontot, így az össz ratingje X+Y, és ez így tovább a többi szegmensre. Utána már csak annyi dolgunk van, hogy ha valaki rákeres a mobiltelefonokra, akkor – ha kb. tudjuk, ő milyen szegmensben van – akkor a találati listát az adott szegmenshez kapcsolt rating érték alapján csökkenő sorrendbe rendezzük (feltételezve, h a nagyobb rating a jobb).

Eddig nem túl bonyolult a dolog. Itt jön azonban a csavarás: Mi van akkor, ha a user – pl. amiatt, mert a héten minden HTC telefonra 10% leértékelés van – hirtelen csak HTC-ket kezd el látni a találati listában? Ez számunkra nem olyan kívánatos, mert mi azt szeretnénk, ha a felhasználó sokfélét látna ott – ugyanis simán lehet, hogy az adott felhasználó titokban utálja a HTC telefonokat, és tulajdonképpen Samsungot szeretne, de ezt nem tette bele a keresésbe valamilyen okból. Ez az, amit nálunk shuffling-nek hívnak, azaz keverésnek: Fogjuk a találati listát, és átrendezzük úgy, hogy a találatok változatosak legyenek.

Az első megfigyelés az, hogy ezt a keverést mindenképpen a találati listán kell megcsinálnunk, mivel ez keresésenként változik, és látatlanban nem tudjuk előre átrendezni a hasonló találatokat. A felhasználói szokásokat ismerve az is elég valószínű, hogy nem kell az összes találatot átrendeznünk, hiszen a felhasználó ritkán néz meg két oldalnál többet. Az is fontos, hogy ha a keresés pl. egy adott gyártóra történt (mondjuk Samsung) akkor ne erőlködjünk azon, hogy a gyártók szerint is sorbarendezzünk. Hasonlóképpen, ha a listának mondjuk 95%-a ugyanaz a gyártó, akkor szintén értelmetlen a keverés. Továbbá, feltételezhetjük, hogy a vásárló számára értékesebb az, ha minél változatosabb a lista, tehát azt is jó lenne elkerülni, hogy kétféle dolgot váltogassunk (HTC, apple, HTC, apple), ha a listában van mondjuk Samsung és Motorola is.

Van itt azonban egy érdekes kérdés: Ha már 1x berendeztük aszerint, hogy ezek az elemek milyen jók a usernek, akkor most nem vágjuk ezt teljesen felül azzal, hogy megkeverjük? A válasz kettős: Igen, alaposan megbolygatjuk a sorrendet, és nem, nem teljesen vágjuk felül. Lehetőség szerint úgy kell rendeznünk, hogy a találatok az eredeti sorrendhez a lehető legközelebb maradjanak. Ennek az eszköze lehet az algoritmushoz hozzácsapott maximum mélység, ami arról szól, hogy megmondjuk, hogy az átrendezendő elemekre – ami mondjuk a találati lista első 100 eleme – definiálunk egy %-ot, hogy ennél messzebbről ne rángassunk fel elemet semmiképp.

Erre alkottam egy algoritmust, amelyre a következő dolgok igazak: A rekord 1 mezőjére vizsgál, aszerint ha 2 azonos rekordot talál, akkor a találati listából maximum a meghatározott mélységen belül elővesz egy olyat, ami eddig arányosan a legritkábban volt használva. Ugyanolyan ritkaság esetén az eredeti halmazban gyakrabban előforduló elemből vesz. Az algoritmus szekvenciális, a feldolgozott elemeket már nem változtatja, csak a még keveretlen listát.

Hogy néz ki a végeredmény? 15 elemre, 20%-os mélységgel (max 3 elem) az alábbi előfordulásokkal az alábbi eredményeket kapjuk: (bal oldalon az eredeti lista, jobb oldalon a kevert)

Value distribution:

HTC     : 60%
Apple   : 13%
Samsung : 26%

     Index   Make      Index   Make
      ------------------------------
       1, Samsung        1  Samsung
       2,   Apple        2    Apple
       3,     HTC        3      HTC
       4,     HTC        6  Samsung
       5,     HTC        4      HTC
       6, Samsung        5      HTC
       7,     HTC       10  Samsung
       8,     HTC        7      HTC
       9,     HTC       11    Apple
      10, Samsung        8      HTC
      11,   Apple        9      HTC
      12,     HTC       13  Samsung
      13, Samsung       12      HTC
      14,     HTC       14      HTC
      15,     HTC       15      HTC
Hosszabb listákra nyilván sokkal hatékonyabb, de szerintem így is látszik a különbség.

Az alapszabály elég egyszerű: “Ha bűnt követsz el, bűnhődni fogsz“. Anélkül, hogy elvitatkoznánk, mi az a bűn, nézzünk körül, hogy valósul ez meg:

Egyszerű vallási változat: “Ha bűnt követsz el, a túlvilágon bűnhödni fogsz”

Római katolikus változat: “Ha bűnt követsz el, és nem kapsz érte tőlünk feloldozást, a túlvilágon bűnhődni fogsz.”

Protestáns változat: “Ha bűnt követsz el, és nem bánod meg, a túlvilágon bűnhődni fogsz.”

A Kálvinista változata ugyanennek: “Ha Isten úgy akarja, bűnt fogsz elkövetni, és ezért a túlvilágon bűnhődni fogsz.”

A törvény szerinti változat: “Ha bűnt követsz el, és rájövünk, bűnhődni fogsz.”

A törvénykezési eljárás szerinti változat: “Ha bűnt követsz el, és rájövünk, és bizonyítani is tudjuk, akkor attól függően, hogy mennyire jó az ügyvéded, egy kicsit bűnhődni fogsz.”

Norvég börtön változat: “Ha bűnt követsz el, és rájövünk, akkor nyersz egy nagyon hosszú nyaralást az adófizetők költségén”

A törvény másik változata: “Ha szerintünk bűnt követtél el, akkor bűnhődni fogsz.”

A Hollywoodi változata: “Ha bűnt követtél el, akkor rengeteg cselekmény után vagy kiderül, hogy igazad volt, vagy te voltál a rosszfiú, és a jók győznek.”

Az MMOs változat: “Ha bűnt követsz el, az NPCk megtámadnak és valaki meghal, de nem baj, mert mindenki úgyis repoppol egy idő után.”

Soha nem értettem, mi motiválja az embereket, hogy gyorsabban hajtsanak, mint amit biztonságosan kontrollálni tudnak, vagy éppen leugorjanak egy ejtőernyővel a repülőgépről. Dia örökölte ezt a hozzáállást, nem szereti a vertigót, figyel arra, hogy ha csak lehet, megmaradjon a kontrolja.

Emil viszont nem. Eleve magasabb a fájdalomküszöbe, mint Diának volt, és emellett elképesztően bátor is. Nem tesz meg bármit – pl. van, hogy bármennyi könyörgés után sem fog lecsúszni a csúszdán – de a sebességtől egyáltalán nem fél. Kapott a bátyáméktól egy kismotort – az a 2-3e forintos, végtelenül egyszerű cucc, amit tescoban lehet otthon kapni – amit először nehézkesen, majd egyre ügyesebben és vakmerőbben kezdett el használni. Élvezi például, ha beleütközik valamibe, irgalmatlan sebességgel tud teperni már most vele, és nem fél, hogy elesik.

Márpedig elesik. Pénteken tanyált egy iszonyatosat – gyanítom, hogy valami saroknak sikerült izomból nekimenni, és azt fejelte le az arcával – úgyhogy két centi vastagra dagadt ajakkal és vérző orral mentünk az ügyeletre. 11-re értünk haza, azzal, hogy nem tört semmi, de vsz elég fájdalmas lehet neki a cucc, úh adagoljunk neki fájdalomcsillapítót.

Nem tettük, nem is kellett. Reggelre már észrevehetően lecsökkent az ajkán a duzzanat, előtüntek az első lila foltok az arcán, és jó kedve volt, evett-ivott is rendesen. Majd mentünk valahova, és ekkor meglátta a motort.

Iszonyatos hiszti lett belőle.. mert MINDENKÉPPEN rá akart ülni, és azzal menni. Bátor kis srác.

Az alábbi feladatot kaptam nemrég: Készíteni kell egy sémát egy új web service-hez. Maga a feladat nem túl bonyolult, de egy idő után belefutottam abba, hogy elkezdtem összekeverni, hogy melyik hierarchia szinten melyik adatot ábrázolom, mire hol van szükség.

Ígyhát megszületett az ötlet: csinálok egy XML-t, ami formailag megfelel annak, amit szeretnék, és addig javítom a sémát, amíg validálható az xml. Ez meg is történt, utána nekiálltam a sémát szépítgetni, hogy megfelelő típusok, required attribútumok legyenek. Aztán nekiláttam a következő változtatásnak, először átírva az XML-t, …

Ekkor realizáltam, hogy gyakorlatilag a TDD lépéseit ismétlem. Írok egy tesztet – a formailag helyes XML.  Utána lefuttatom a tesztet – validálás – ami piros lesz. Utána addig javítom a sémát, amíg a validálás nem sikerül – development. Majd szépítgetem a sémát – refaktorálás. Végül iterálok.

Érdekes élmény volt

Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy senkinek a gyászát, fájdalmát nem akarom lekicsinyelni, aki elvesztette valakijét a szeptember 11-i eseményekben. Ez a bejegyzés nem róluk szól.

“There were a total of 2,996 deaths, including the 19 hijackers and 2,977 victims.” – írja a wikipedia a meglehetősen részletes és alapos cikkében a szeptember 11-i támadásokról szóló szócikkében. 4 híján 3000 halott. Ez valóban tragédia, főleg azoknak, akik a halottak rokonai, hozzátartozói voltak. Valahol érthető, hogy így, 10 évvel az események után is ennyire tisztán emlékszünk a dologra.

De hagy idézzek valami mást is: “According to the U.S. Geological Survey a total of 227,898 people died”. Emlékszel erre? Kétszázharmincezer. Ez nyolcvanszor annyi, mint a 9/11 áldozatainak a száma. Aki nem emlékszik, annak mondom, hogy ez a 2004-es tsunami hatása volt, amikor egy tenger alatti földrengés hatására elinduló hullámok lesöpörték az Indonéziai öböl partvidékének nagy részét. Ha a halálos áldozatok száma miatt ekkora tragédia a 9/11, akkor kellene emlékezni a 12/26-ra is, amikor ez történt. De nem. Erről már évek óta nincs szó a médiában.

Akkor talán az az oka, hogy ez az esemény emberi közreműködés hatására történt, a lehető legnagyobb pusztítást célozva? Újabb idézet: “90,000–166,000 killed in Hiroshima; 60,000–80,000 killed in Nagasaki” Voltak ennél sokkal nagyobb tragédiák is a történelemben. Érvelhetünk persze azzal, hogy az háború volt, ez pedig nem, de ez nem teljesen igaz. 1996-ban Obama Bin Laden háborút hirdetett az Egyesült Államok ellen. Mondhatjuk, hogy a terrorizmus nem háború, de ennyi erővel azt is mondhatjuk, hogy a háborúk a csatatéren zajlanak, és a repülőről ledobott bomba tulajdonképpen egy terrorista eszköz. Én úgy gondolom, hogy Osama Bin Laden háborúja épp annyira valós, mint azok, amelyeket csatatéren vívnak meg, azonban számára az az út nem volt járható, ezért választotta ezt. Nem értek egyet azzal, amiért elindította a háborút, és mélységesen elítélem a tetteit, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ez a támadás egy zseni munkája volt. Gonosz zseni, de zseni.

Persze nem ő volt az első, akinek ez eszébe jutott. Már 1993-ban volt egy film, “Path to Paradise” címmel, ami egy WTC elleni bombarobbantásról szól. Konkrétumot nem tudok mondani, de úgy emlékszem, hogy még a repülőeltérítéses változat is szerepelt valahol egy cikkben – ezt sajnos nem tudom most előkeresni. Ennek az egésznek a kiemelése a fikcióból és a valóságba ültetése volt az, ami miatt ennek az embernek a nevét az egész világ megismerte, és amitől a nyugati világban első számú közellenséggé változott. Valószínűleg nem lett volna ekkora hatása, ha az akkori elnököt (George Bush) öli meg.

Szóval, miért fáj úgy 9/11? Szerintem két oka van: Az egyik az, hogy saját földön, mégpedig egy nagyvárosban történt a dolog, amivel megrengették az amerikaiak biztonságérzetét; A másik pedig az, hogy kvázi tehetetlenek voltak a támadással szemben, és utána is, mert ez az új fajta háború új fajta harcmodort kívánt, ami az USAnak sokkal kedvezőtlenebb volt, mint az Al Quaeda-nak, mivel ez utóbbi kvázi láthatatlan volt.

A CIA sikerei az elmúlt években azt bizonyítják, hogy kezdik megérteni, hogyan tudják felvenni a harcot. Úgy gondolom, így tíz év után, a média elfelejthetné végre ennek az eseménynek a szenzációértékét, és koncentrálhatna olyan dolgokra, amik most történnek, pl. az újabb közeledő recesszió.

Szeretném kiegészíteni a jelenleg használt GPS rendszereket egy apró extrával: Tegyék lehetővé, hogy amikor az eszköz nem látja a műholdakat, akkor egy lokálisan sugárzott jelet legyen képes fogni valamilyen eszközből, ami semmi mást nem csinál, csak bután sugározza, hogy mik az ő koordinátái. Ez természetesen nem lenne túl pontos, hiszen a sugárzási körzetben bárhol lehetünk, de magában is adna valami támpontot, ráadásul több telepített eszköz jelét egyszerre fogva a jelerősségből képesek lehetnénk kikövetkeztetni, hogy hol vagyunk.

Ez olyan jó lenne az alagutakban, metrón, vagy akár a repülőn is, ha feltételezzük, hogy a repülő jeladója folyamatosan update-elődik a repülő saját gps vevőjének adataival..

A biztonsági kérdések szempontjából nem érzem túlzottan veszélyesnek a dolgot. Egyrészt el lehet látni őket valamilyen secure azonosítóval, amit nehéz – bár nem lehetetlen – utánozni, másrészt összesen annyi dolgunk van, hogy ezt a rendszert nem használjuk kritikus alkalmazásokra, mint pl. automatizált autók, csak és kizárólag tájékoztatásra.

A cím átverés, mert nem a kedvenc játékaim, sokkal inkább a kedvenc játékötleteim lesz a téma. Rengeteg játékötletem van, ezekből jónéhányat pár sorban papírra (google docsra) vetek, hogy megőrizzem magamnak későbbre. Van azonban egy pár, ami ennél sokkal kedvesebb helyet foglal el a szívemben, ők a kedvenceim, amiken sokkal többet gondolkozom, kidolgozom a részleteiket, és elképzelem, hogy néznének ki, milyen platformon írnám meg őket, stb.

A jelenlegi három kedvenc a következő (időrendben, ahogy eszembe jutottak)

Steam: ennek semmi köze a jól ismert steam rendszerhez, annál inkább a steampunkhoz. A steam egy valós idejű stratégiai játék lenne, a stratégiát komolyan véve: Az egységek önállóak, a játékos pusztán parancsokat ad nekik, nem irányítja őket közvetlenül. A kommunikációt és a feelinget helyezné a középpontba, kis változtatással ideális lenne webes/körös játéknak is.

Hiker: Az alapötlet itt az volt, hogy mit csinált a játékos karaktere, mielőtt az elite-ben megvette az első hajóját? Képzeljünk el egy űrbeli lövöldözős, játékot, ami nem annyira 4X, mint inkább sci-fi rpg, nagy hangsúllyal a pénzkeresésen. Ezt el tudom képzelni single player játéknak, de könnyen össze lehetne rakni belőle egy mmo-t is.

Grim: Ez az a dinamikus világos, Maslow elves mmo, amiről már annyit írtam itt a blogon. Pillanatnyilag ez érdekel a legjobban, aktívan foglalkoztat napi szinten.

Te melyikkel játszanál?