Emil pont ma hat hónapos. Ő nem szokott le a cumiról, mint Dia, sőt, elaludni sem tud nélküle – amíg nincs a szájában, élénk.
Rájött persze, hogy ez egy hasznos képesség, így most, ha ébren akar maradni, odanyúl és kihúzza a szájából a cumit.

Géniusz.

Néhány szüleimnél töltött nap után – kiknek egy jó 800 négyszögölnyi telkük van a ház körül – megint “tele” ettem magam gyümölcsökkel, ami azt jelenti, hogy volt már olyan este, amikor nem mentem le tízkor megenni még egy sárgadinnyét. Már most tervezgetem, hogy két látogatás múlva (azaz jövő nyáron) melyik gyümölcs érését kéne megcélozni, de szerintem maradok a dinnyénél, abból is a sárgánál. Hiába, bármilyen érdekes is a többi évszak, a nyár bármikor meg tud vesztegetni egy kis gyümölccsel.

Rossz belegondolni, hogy holnaptól megint a csodálatos angol gyümölcsöket ehetem.

Foglaljuk ossze: Szart takaritani bizony szar munka, plane a galambok egy fel ev alatt felhalmozott guanojat az erkelyrol. A szemetlerako unnepi nyitva (nem) tartasat nagyszeruen tudja ellensulyozni egy engedekeny portas. A cegledi strand fasza, amde a latogatokrol Anglia jutott eszunkbe: dagadt csajok nagy mellboseggel; volt nehany benszulott azert. A kiralydinnye olyan gyumolcs, amit nem eszel meg, de meg a talp megkemenyedett borebol is k.-ra fajdalmas kihuzni. Eszmeletlen mennyisegu lomot fel lehet halmozni nehany ev alatt, ezt selejtezni unalmas, faraszto, lassu, poros. Evek ota eloszor vagyok ket hetes nyari szabadsagon, am ez farasztobb, mint egy honapig dolgozni. A voda szamitogepes rendszere egy kalap guano, ezt biztosan allithatom, van benne tapasztalatom.

Mióta hazajöttünk, mind csokira barnultunk. Gréta, Dia és Emil tejcsokira. Én fehér csokira.

Kipakoltunk majd’ hét évnyi emléket. Fájdalmas volt.

Az imént olvastam egy régi cikket arról, hogy a meditáló szerzetesek vizuális memóriája a meditáció után egy rövid ideig sokkal jobb, mint a normális embereké. Aztán volt egy kulcsmondat: ez csak azoknál a szerzeteseknél volt igaz, akik egy alapjában vizuális felidézésen alapuló meditációt végeznek.

Régebben, talán a Mindenki másképp egyformában olvastam arról, hogy ha el kell végeznünk egy számtani feladatot – összeadás, kivonás, szorzás, osztás – akkor gyorsabban megy, ha valamiképpen megtudjuk előre, hogy melyik műveletet kell elvégeznünk; pl. megmondják először, hogy összaadás lesz, majd egy rövid várakozás után azt, hogy mondjuk a 42-t kell hozzáadni a 69-hez. (igen, direkt írtam ezeket a számokat)

A lényegre térve: úgy tűnik, van értelme mentálisan is bemelegíteni, mielőtt nekiállnánk egy feladat megoldásanak. Sokan csinálják is ezt, én például megfigyeltem, hogy ha reggel elkezdek gondolkozni az aktuális feladataimon, a munkahelyre beérve sokkal könnyebben hozzá tudok kezdeni a feladataimnak.

Vajon mi lehet a mentális fekvőtámasz megfelelője?

Minap hallottam pár informatikust beszélgetni az utcán. Az egyik mondott egy olyan mondatot, amivel csodálatosan le lehet írni egy csomó régi projektet:
“Persze ezt a változtatást alaposan le kell tesztelni. Hálistennek ott van az az állandó tesztrendszerünk, amit élesnek hívunk…”

Azért ez egyre ritkább. Jó irányba halad a szakma.

A fenti, igen erdekes szo nem mas, mint a “Gyia” szo angol valtozata. Ezt se tudnam, ha nem lenne egy 4.5 eves lanyom

ui: Ez egy idozitett bejegyzes.

Téma: Expedíció
Státusz: Indulásra készen
Dátum: 2010 augusztus 11
Résztvevők: Vagabond
Poggyász: Bőrönd, Hátitáska
Következő kapcsolatfelvétel ideje: 2010 augusztus 25

A fiú felébredt. Sötét volt a szobában, csak egy vékony fénysugár döfött be az ablakon, nagyon enyhe derengést biztosítva. Valami nem volt rendben.
Az ágy lábánál a puffra kuporodva egy vámpír ült. Mosolygott.. vagy inkább vigyorgott, mert ebben az arckifejezésben egy szemernyi jóindulat nem volt. A fiú rémülten nézte.
A vámpír felemelte a kezét, és a fiú érezte, ahogy valami erő elkezdi húzni a vámpír felé. Egyre közeledett. Ijedten próbált valamit kitalálni, majd feladva mindent magába fordult, és egy mentális csapást mért a vámpírra. Ha más nem, annyi haszna volt a rengeteg elolvasott fantasy könyvnek, hogy volt fantáziája és kicsit tágabban értelmezte a realizmust, mint az átlag. Magában régen elképzelte, milyen lehet a pszit használni.. hát most megpróbálta.
Sikerrel. A vámpír azonnal eltűnt, ő pedig dobogó szívvel, izzadtan feküdt az ágyban.

Ez a fenti eset kb. húsz éve történt meg velem. Ma már kicsit másképp gondolkozom, másféle könyveket is olvasok, de azért még itt van valahol bennem az ijedt fiú, aki elűzte a vámpírt. Ennyi idő távlatában hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy csak álom volt, bár annak nagyon valószerű.

De azt máig nem tudom megmagyarázni, miért ébredtem az ágy végében, hanyatt fekve, magam alá húzott lábakkal.