Az iPadet, vagy gyakorlatilag akármelyik slate-et (hm, tömb? mafasz ennek a magyar neve?) okostelefonhoz, ebook readerhez vagy netbookhoz hasonlítani hiba. Tévútra visz, kategorizál és limitálja a képzeletet. A slate egy újdonság, kézbe fogható internet.
Az elmúlt héten jópár cikket elolvastam róla, magam is megemlítettem két helyen a blogon. Ma azonban rájöttem, hogy mit hiányoltam ezekből az írásokból. Mindenki kizárólag a személyes oldalára koncentrál az iPad-nek, ami, például esetemben, értelmetlen, mert én magamnak nem vennék iPadet. (sem másmilyen slate-et). A cégnek azonban, ahol dolgozom, simán szüksége lenne rá.
Nézzük meg, én, mint programozó, mire használnám az iPad-et a munkahelyen. Az teljesen nyilvánvaló szerintem, hogy programozásra nem. Gyenge proci, kevés memória, relative kis felbontás (viszonyításként: én négy monitorral dolgozom, és mind a négyet használom is). Ám a törpök élete nem csak.. akarommondani a programozó nem csak programozással foglalkozik napi nyolc órában.
Az első dolog, amire nagyon jó lehet, az a párprogramozásnál másodlagos – böngésző – gép. Gyakran van olyan, hogy egy olyan libet kell használni, amit a pár egyik tagja sem ismer, vagy éppen elő kell ásni egy mintaprogramot a netről. Ilyenkor nem arra van szükség, hogy egy izmos fejlesztői gépen kezdjünk el böngészni; egy slate tökéletesen megfelel ehhez. Jóval kisebb fogyasztással, tenném hozzá. Ráadásul elég mobil ahhoz, hogy a pár egyik tagja minden további nélkül átpasszolja a másiknak, nem kell a monitorokhoz tapadni, hogy mindketten lássanak.
A második dolog, ami beugrik, a scrumban megszokott standup meeting. Triviálisan nem lehet ilyenkor PC-t, de még laptopot sem használni, ellenben a slate tökéletes arra, hogy a webes alapú felületen (Jira, Rally, etc.) aktualizáljuk a story-k és taskok pillanatnyi státuszát. Dolgoztam már olyan helyen, ahol erre a célra hatalmas falitáblák voltak bevezetve, amin gombostűkkel rögzítettük a papír alapú story/task kártyákat, amit aztán a PM később arra használt, hogy update-elje vele a story követő rendszert. Error prone és nehézkes.
Három: tudunk vele rögzíteni és élvezhető formában visszajátszani egy meetinget. Akár videokonferenciára is jó kis csapatok esetén.
Négy: tökéletes bemutatóeszköz egy webes felülethez (ma becslésem szerint az újonnan készült céges rendszerek 90+%-a webes alapú). Az ügyfél kézbe tudja venni, tud játszani a felülettel, szó szerint Hands-on-Experience. Továbbá kikényszeriti a jó designt, mivel a touchscreen ritkán engedélyez olyan pixelvadászatot, amit az egér, ergo nem lehet túlzsúfolni a felületet.
Öt: Sokkal kevésbé zavaró egy meetingen, ha valaki egy slate-be jegyzetel, mintha telefonba vagy notebookba.
Pillanatnyilag ennyi jutott eszembe, de szerintem még csak a felszínt karcolgatom. Úgy érzem, ezek a gondolatok mindig távol fognak állni a döntéshozóktól (akik céges pénzen legfeljebb maguknak vesznek iPad-et, mert az cool) ami azt eredményezi, hogy a slate-ek nem fognak betörni a munkahelyekre. Pedig…