“No. Greta is her firstname, and all the remaining are her surname… No, there is no dash. There would be in the UK, but not in this case. Szi, esz, ej, el, ej, en, i.. Thanks.”

Neha szeretnem, ha Greta megvaltoztatna a nevet. Persze ez valahol menekules az elol a teny elol, hogy ez a (szapulojelzo) nemzet keptelen elektronikus formaban kommunikalni, es mindent telefonon kell intezni, de ha ne adj isten akcentussal beszeled a nyelvuket, es balga modon egy kelet europai nev buszke tulajdonosa vagy, akkor mindent legalabb haromszor kell lebetuznod, hogy egyszer (vagy egyszer sem) le tudjak irni helyesen.

Na de amiert belekezdtem az egeszbe, az az, hogy megerkezett a banktol az offer, miszerint – ha csak az ertekbecsles nem mond valami nagyon durva arat – akkor megkapjuk a let. Ez nagyon jo hir, az utolso elotti mazsas suly esett most le a szivunkrol.

Az elozo egyebkent az volt, amikor kiderult, hogy a bank ajanlatatol akar 6 hetbe is beletelhet, mire konkretan meg is kapjuk a lakast. Ha ezt osszevetjuk azzal, hogy aug 12-vel kellene kikoltozni az alberletbol, eleg veszes kep alakul ki. Szerencsere a landlord eleg jo fej volt, es belement egy hosszabbitasba szept. vegeig.

Szoval ugy tunik, rendezodnek szep lassan a dolgok, es talan eljutunk arra a pontra, amikor meglesz vegre a lakas. Persze addig meg be kell pakolni es szet kell szedni mindent a mostani helyen, ugyanezt megcsinalni a BP-i lakasunkban, aztan amikor megvan a lakas, atvitetni mindent, ott szetpakolni, bejelentkezni az onkormanyzatnal, orvosnal, iskolaba, szerezni parkolasi engedelyt, etc. etc. Szerintem olyan oktoberig nem lesz itt nyugalom.

Biztos az izlandi hamufelhő miatt, de döbbenetesen jó volt ma az idő. Kisétáltunk a közeli parkba, hogy ejtőzzünk egyet, de kénytelenek voltunk hazajönni, mert túl meleg volt. Én konkrétan pólóban és farmerban voltam, de ez is sok volt. Kéne háromnegyedes nadrág

Anglia a hamufelhő alatt

Hát ez van. Ilyen ronda itt az ég..

(figyeled, h sehol egy repülőcsík?)

A srácok már pár hete szervezgették, hogy elmenjenek hétvégén a Portsmouth – Newcastle meccsre, Portsmouth-ba. Engem annyira nem fogott meg ez a programlehetőség, és K sem rajongott úgy érte, úgyhogy mi itt maradtunk azzal az elhatározással, hogy legalább akkor a karácsonyi ajándékokat megvesszük. Persze, nem egyedül – Balázs is itt maradt hétvégére, hasonló okokból, Puski pedig csak ma, a meccs napján ment utánuk.

Hogy mindannyiunk terve dugába dőljön, péntek éjszaka durva eső jött. Konrétan én 14mm-t hallottam emlegetni a rádióban. Ez az egyébként nem elhanyagolható mennyiségű víz – a saját jó szokásához híven – elindult a mélyebben fekvő pontok felé, hogy ott hatalmas tócsákat formázzon. Aztán úgy is maradt egész hétvégére…

Az eredeti terv az volt, hogy K-val elmegyünk Clark’s Village-be, veszünk egy csomó ajándékot, majd folytatjuk utunkat Cheddar Valley-ba, és ott is körülnézünk. Balázs bejelentkezett, hogy jönne velünk, úgyhogy szombaton először hozzá indultunk, de ekkor már volt egy olyan gyanúnk, hogy a sok víz miatt ebből csak kevés dolog fog megvalósulni. Ez a gyanú akkor érett elhatározássá, amikor megláttunk egy autót – még itt a városon belül – nagyjából egy méter mélyre sülyedve egy pocsolyában.

Clark’s Village mellett azért kitartottunk. Reméltük, hogy az a kb. 13 mérföld nem fog óriási meglepetéseket tartogatni. Hát, el ugyan nem sülyedtünk, de voltak az úton olyan részek, ahol több tíz méter hosszan egyáltalán nem láttuk az utat a víz alatt. Szerencsére rengeteg kocsi volt előttünk, és láttuk, hogy ők milyen mélyre merülnek. Ennek ellenére nem voltam kifejezetten nyugodt, amíg át nem értünk.. Remélhetőleg hamarosan majd meg tudom mutatni az itt készített videofelvételeket is.

Ezek után kellemetlen csalódás volt, hogy igazából túl sok mindent nem találtunk, ami tetszett volna. K konkrétan semmit sem vett, én is alig-alig valamit. Ugyanez volt a helyzet délután, amikor visszajöttünk, és bementünk az itteni sétálóutcához.

Mint kiderült, Portsmouth messze van. K-val eldöntöttük, hogy inkább nem megyünk el Puskival oda, viszont a kocsit odaadtuk. Eredmény: minimális mobilitás. Ugyanakkor a délelőtt folyamán olyan vacak is volt az idő, hogy túl sok kedvünk nem is volt kimozdulni, úgyhogy itthon punnyadtunk, és vártuk, hogy kisüssön végre a nap.

Meg is tette, nagyjából ebédidőben. A kert végében álló barna fakerítést olyan erővel sütötte, hogy a felszálló gőzt füstnek néztem, és azt hittem, kigyulladt valami a szomszéd kertjében. Ebéd után gyorsan meleg ruhát húztunk, és a fényképezőgépekkel elindultunk a Golden Stones-hoz, gyalogtúrázni. Kb. két és fél órát el is töltöttünk ezzel, majd dögfáradtan megint bepunnyadtunk a lakásba. Mondanom sem kell, a pénteki esőzés hatásaként még mindig minden csurom víz volt, úgyhogy a túra legjobb részét, a fák közötti ösvényt a forrásokkal ki kellett hagynunk.

Összességében nem volt jó ez a hétvége, bár voltak jó pillanatai. A kedvetlenségemre még rátesz egy lapáttal, hogy K szerdán utazik vissza, és belátható ideig nem is jön megint. Ugyanakkor úgy gondolom, ő már bevégezte az itteni feladatát, ami lelki épségem helyreállítását illeti, úgyhogy csak mint barátot fogom hiányolni. De úgy nagyon.

Érdekesen indult a vasárnap. 8-kor felkeltünk, hogy időben elinduljunk és minden beleférjen a napba, amit terveztünk – egész pontosan a tankmúzeum és a tengerpart.

Korábban már jártam az autómúzeumban és a repülőgépmúzeumban is itt a környéken, szóval volt egy elképzelésem, hogy mit várhatok a tankokat bemutató múzeumtól. Be is jött: történelmi rész korszakonként külön szobákkal, élmény rész, gagyibolt.

Azok az emberek, akik igazán ismernek, tudják, hogy nem vagyok kifejezetten militáns típus, nem ugrálok különösebben a fegyverekért. Ugyanakkor a tankokat már kiskoromban is nagyon szerettem, és bár ez a rajongás megfakult mostanra, mégis volt bennem egy kis izgalom, amikor megálltunk a hatalmas hangárra emlékeztető épület előtt, és megláttam a szabadtérre kiállított tankokat.

more…

Dohányzás ellenes plakát

Már a régi blogon is írtam arról, hogy milyen kemény népnevelő reklámok vannak itt Angliában. (emlékeztek a halott kislányra?) Hát itt egy újabb példa, amit én személy szerint nagyon jónak tartok.

A szöveg: “Nem félek a bohócoktól. Attól félek, hogy apukám meghal a dohányzás miatt.”

BANG. A legjobb nézőpont, amit választhattak, hiszen ez ráébreszt minket, szülőket, hogy a dohányzás – még ha a passzív dohányzás káros hatásaitól el is tekintünk – bizony nem csak a mi saját problémánk. Sőt!

A sokkterápia egyetlen problémája, hogy az emberek egy idő után ezzel sem fognak törödni. Mégis, örülök, hogy végre valahol komolyan veszik ezt az egészet. Személy szerint ezeket a reklámokat sokkal jobbnak tartom, mint a cigisdobozra nyomtatott “meg fogsz halni” jellegű feliratokat. Most komolyan, elgondolkoztat az bárkit is? Amikor én még bagóztam, ezeket olvasgattam, amíg szívtam a cigit, kvázi szórakozásként. Nem pont az a hatás, aminek értelmét látom..

Egyébként ez a fenti plakát viszonylag szolid. Vannak ennél sokkal durvábbak is. Például a biztonsági öves.. Arra is jobban odafigyelek, mióta hallottam