Tegnap este, akarmit is tettem, Emil nem akart megmaradni nalam. A szomszed lany valamivel tobb sikerrel jart, de igazabol csak anya volt jo. Meg is jegyeztem, hogy “Emil ma nem szeret engem.”

Dia ekkor ramnezett, es azt mondta: “Apu, en szeretlek!”

Nagyon jo erzes volt.

“..A bal labad is egyre nehezebb. Erzed, ahogy belenyomodik az agyba. Egyre nehezebb.. Mar mindket kezed es a bal labad is nehez. A jobb labad is egyre nehezebb..” – Ez egy – nem tul pontos – reszlet egy meditacios gyakorlatbol, amit valamikor 10 eves korom korul olvastam valahol, es attol fogva rendszeresen csinaltam is egy darabig. Egy ideje mar nem, azonban nehany napja megint elokerult.

Azert jutott eszembe, mert egyik este Dia megint arra panaszkodott, hogy unatkozik, azert nem tud elaludni. Gondoltam, mi lenne, ha kiprobalna ezt, teljesen ellazulna, es elaludna vegul. Mint kiderult, azt meg nem tudja, hogy kell megfesziteni illetve ellazitani az izmait, szoval azt a reszt kihagytuk, es egybol a nehezzel kezdtuk, majd a melegseggel folytattuk. Csendesen suttogtam, mit kell csinalni, figyelt, es csinalta. Nagyon hamar elaludt.
A kovetkezo napon megint megprobaltuk, de egy ido utan feladtam, mert folyton mocorgott. Az azt kovetkezo esten mar nem is akartam kiprobalni, de o kerte, igy megint elkezdtem mondani, es pillanatok alatt elaludt.

Nagyon orulok neki, hogy erdekli ez a tema. Szerintem neki is magas iq-ja lesz, es eros kreativ kepessegei, es remenykedem, hogy a meditacio elsajatitasaval es tudatos hasznalataval ezeket a kepessegeket sokkal ugyesebben fogja hasznalni. Sokan megfigyeltek mar – pl. Mero Laszlo – hogy a gyerekek sokszor akkor jonnek elo erdekes gondolatokkal, miutan egy picit befele figyeltek. Ugy erzem, azzal, hogy segitsegemmel ezt a gyakorlatot elsajatitja, megadom Dianak a lehetoseget, hogy tudatosan kepes legyen iranyitani ezt a befele fordulast.
Tegnap este ugy tunt, megint mocorgos estenk van. Meg is mondtam neki, hogy ha nem nyugodt, akkor ne csinaljuk. Kicsit mocorgott meg, aztan azt mondta: “Apu, most mar eleg nyugodt vagyok. Csinaljuk” Olyan hamar elaludt, hogy meg a labai se voltak nehezek..

Kicsit kapcsolodik ez a dolog egyebkent az elozo bejegyzeshez. Erdemes lenne feleleveniteni egy kicsit a meditacio gyakorlatat, es befele figyelni.

Tegnap Diával sétáltunk hazafelé a boltból, más úton, mint anya, aki Emil miatt sietett. Dia megkérdezte:
“Is this a shortcut?”
“Well… in a sense. It’s probably longer then the other one where mummy went.”
“Then… this is a medium-sized cut. Or a longcut!”

Ezután csak nevetni tudtam.

Hajlamos vagyok arra, hogy leegyszerusitve gondoljak Dia kepessegeire, de az elmult napok raebresztettek, hogy 4 evesen mar sokkal komplexebb szemelyiseg, mint en azt gondoltam. Ez azt jelenti, hogy le is kell szoknom arrol, hogy mindenre azonnal tiltassal reagaljak, meg ha az 1xubb is sokszor; ki kell talalnom, hogy segithetem elo a kiserletezeset ugy, hogy csokkentem a kockazatot.

Az egyik ilyen tortenes az volt, amikor a gyerek a konyhaban volt egyedul, mert ehes volt. Nem sokkal elotte vacsorazott, szoval mondtam neki, hogy siman egyen egy szelet kenyeret (szereti magaban) amig en Emillel foglalkozom. Valamivel kesobb egy csattanast hallottam, kimentem, es lattam, hogy a gyerek a humuszos dobozt leejtette a foldre, es most eppen szilviat tep, hogy feltorolje. Ez mar magaban is erdekes, egy picit megmostam a fejet, hogy miert jatszik a kajaval ahelyett, hogy enne, amikor meglattam az okot, amiert a humuszos dobozt kezbe vette: megkente vele a kenyeret. 4 evesen teljesen ugyesen megcsinalta, mindezt ugy, hogy mi nem tanitottuk neki, csak elleste a dolgot. (Oviban nem kajalnak, szoval ott vsz nem tanulhatta) Nagyon megdicsertem erte.
Tegnap este pedig azzal foglalatoskodott, hogy egy vekony papirszeletre pakolaszott magvakat, majd a vegen megprobalta a szajaba csusztatni rola. Ehelyett a foldon kotott ki, amiert meg is szidtam, de utolag belegondolva, nem ezt kellett volna tenni, hanem batoritani a kiserletezgetest.

Greta is meselt egy tortenetet, amibol en megintcsak azt szurtem le, hogy csodalatos, kulonleges gyermekem van. Talan nem az, talan ilyen mindenkivel megtortenik, nem tudom, en azert meg csodalom:
Ovi elott Greta eszrevette, hogy Dia es ket masik gyerek (majd kesobb egy harmadik is) beultek egy sarokba beszelgetni – mint a nagyok. Negy evesen ez szokatlan, de azert Greta nem fogott gyanut. Kesobb, amikor kinyitottak az ovi ajtajat, es be lehetett menni, az egyik anyuka megjegyezte Gretanak, hogy Dia meset mondd a tobbieknek, es valoban: a kicsi az oleben egy konyvvel (nem tud meg olvasni) meselt valamit a tobbieknek.

Azt hiszem, ideje lesz atgondolnom, hogy hogyan beszelek es banok vele. Butasag lenne tolem, ha korlatok koze szoritanam a kreativitast, hogy nekem konnyebb legyen az eletem.

Minap, a szokasos lefekves elotti Free Realms session vegen nekilattunk berendezni Dia hazat a jatekon belul. Vettunk agyat, egy pet kosarat a kis poninak, takarot, szonyeget, mindezeket rozsaszinben. (dobbenetes, hogy hozza lehet szokni, ha az embert allando behatas eri a lanyatol..)

Mindezt megcsinaltuk, majd otthagytam a karaktereket es kileptem.

- Na de mikor fekszunk be az agyba? – kerdezte Dia.

- Most – vigyorogtam gonoszul.

Megerkezett amugy a kontroller, amit reszben azert rendeltem, hogy Dia is tudja iranyitani a karakteret a jatekban. (a WASD lenyeget erti, csak kicsi hozza a keze) Azert megnezem vele az Obliviont is (aztan, ha tobb idom lesz, lehet, hogy visszaterek a Witcherhez es a Fallout 3-hoz. Meg talan a Titan Questhez, ami elegge eger es csuklogyilkos..)

Nagyjabol karacsony ota odafigyelunk arra, hogy minel tobb ertekes idot toltsunk Diaval – hogy az ocsi erkezese ne okozzon torest benne. Ebben nekem nehezebb dolgom van, reszben ferfi mivoltom miatt – mi alapvetoen sokkal kevesbe vagyunk kepesek jatszani a gyerekkel – masreszt amiatt, hogy keveset vagyok otthon.

Megis, van egy olyan elfoglaltsag, amit mi ketten csinalunk, es anya – szinte – soha nem. Konkretan: szamitogepen jatszunk. Ez a tevekenyseg olyasmi, ami kettos erzest kelt bennem, mivel nem akarom a gyereket raszoktatni, hogy jatekfuggo legyen. Ugyanakkor pontosan latom, hogy milyen kepessegeket es tulajdonsagokat fejlesztenek ezek a jatekok – szocialis kepessegek; a penz(nek megfelelo valami) megorzese, hogy ne koltsuk el aprosagokra mindig, hanem tuzzunk ki magunk ele nagyobb celokat is, es gyujtsunk ra; memoria; osszpontositas. Szoval jatszunk.

De mit? Nyilvan a normalis mmo durva, eroszakos vilaga nem valo neki, de nem is erdekli. Ugyanakkor vannak olyan, gyermekeknek szant jatekok, amik szamara is erdekesek. Az elso ilyen jatek, amivel jatszani kezdtunk, a PonyStar volt, ami egy tipikus GIBD – Good Idea, Bad Design, azaz magyarul egy jo otlet elbaszott modon megvalositva. A lenyege az lenne, hogy a gyermek ponykat nevel, eteti-itatja oket, kalandozik veluk, felszerelest vesz nekik es szepsegversenyekre nevez be – tokeletes kislanyjatek. Gyakorlatilag azonban ez ugy nez ki, hogy mondjuk 10 pony birtoklasa eseten (ami kifejezetten keves.. eleg hamar lehet akar 50 ponyd is) 20 percig jatszol, amibol 17 perc az etetes-itatas, 2 perc az uj felszereles kivalasztasa – ha eppen van penzed – es a maradek a kalandozas, amikor pontosan harmat lephetsz az 5×5-os meretu palyan. Az egyeb aprosagokat (mint pl. a ponyd szuksegletei nincsenek jelezve, a boltban nem latod, hogy hany darab van nalad egy targybol, nem lehet tobb dolgot venni 1xe vagy tobb ponit etetni-itatni egyszerre) inkabb nem taglalom melyen. Tomoren annyit, hogy en iszonyatosan meguntam, es mivel a csibet sem kototte le, nekialltam keresni egy masik jatekot.

Ez pedig a Free Realms lett. Ez egy gyerekeknek szant MMO, rengeteg minigame-mel, minimalis eroszakos tartalommal. A grafikaja kedves, es mar komolyan elgondolkoztam, hogy fogok ra penzt kolteni, ami egy fokmeroje a jatek minosegenek. (az uzleti modell az, hogy ingyen jatszhatsz, de bizonyos dolgokat csak valodi penzen vasarolt jatekvalutan tudsz venni.. ezek a dolgok nem elengedhetetlenek a jatekhoz, azaz gyakorlatilag barmeddig jatszhatsz ingyen) Magamtol nem jatszanek vele, de elvezetes ugy, hogy a csibe ott ul az olemben, nezi a kuldeteseket, “Akarom, akarom” mondja, amikor leforditom neki, hogy mit kernek tolunk, es mondja, hogy milyen targyakat vegyunk. O meg nem igazan kepes ra, hogy iranyitsa a jatekot, reszben azert is, mert tul picik hozza meg az ujjai, de ugy tunik, o tokeletesen elegedett azzal, hogy en iranyitok, o csak a donteseket hozza.