Nagyjabol karacsony ota odafigyelunk arra, hogy minel tobb ertekes idot toltsunk Diaval – hogy az ocsi erkezese ne okozzon torest benne. Ebben nekem nehezebb dolgom van, reszben ferfi mivoltom miatt – mi alapvetoen sokkal kevesbe vagyunk kepesek jatszani a gyerekkel – masreszt amiatt, hogy keveset vagyok otthon.

Megis, van egy olyan elfoglaltsag, amit mi ketten csinalunk, es anya – szinte – soha nem. Konkretan: szamitogepen jatszunk. Ez a tevekenyseg olyasmi, ami kettos erzest kelt bennem, mivel nem akarom a gyereket raszoktatni, hogy jatekfuggo legyen. Ugyanakkor pontosan latom, hogy milyen kepessegeket es tulajdonsagokat fejlesztenek ezek a jatekok – szocialis kepessegek; a penz(nek megfelelo valami) megorzese, hogy ne koltsuk el aprosagokra mindig, hanem tuzzunk ki magunk ele nagyobb celokat is, es gyujtsunk ra; memoria; osszpontositas. Szoval jatszunk.

De mit? Nyilvan a normalis mmo durva, eroszakos vilaga nem valo neki, de nem is erdekli. Ugyanakkor vannak olyan, gyermekeknek szant jatekok, amik szamara is erdekesek. Az elso ilyen jatek, amivel jatszani kezdtunk, a PonyStar volt, ami egy tipikus GIBD – Good Idea, Bad Design, azaz magyarul egy jo otlet elbaszott modon megvalositva. A lenyege az lenne, hogy a gyermek ponykat nevel, eteti-itatja oket, kalandozik veluk, felszerelest vesz nekik es szepsegversenyekre nevez be – tokeletes kislanyjatek. Gyakorlatilag azonban ez ugy nez ki, hogy mondjuk 10 pony birtoklasa eseten (ami kifejezetten keves.. eleg hamar lehet akar 50 ponyd is) 20 percig jatszol, amibol 17 perc az etetes-itatas, 2 perc az uj felszereles kivalasztasa – ha eppen van penzed – es a maradek a kalandozas, amikor pontosan harmat lephetsz az 5×5-os meretu palyan. Az egyeb aprosagokat (mint pl. a ponyd szuksegletei nincsenek jelezve, a boltban nem latod, hogy hany darab van nalad egy targybol, nem lehet tobb dolgot venni 1xe vagy tobb ponit etetni-itatni egyszerre) inkabb nem taglalom melyen. Tomoren annyit, hogy en iszonyatosan meguntam, es mivel a csibet sem kototte le, nekialltam keresni egy masik jatekot.

Ez pedig a Free Realms lett. Ez egy gyerekeknek szant MMO, rengeteg minigame-mel, minimalis eroszakos tartalommal. A grafikaja kedves, es mar komolyan elgondolkoztam, hogy fogok ra penzt kolteni, ami egy fokmeroje a jatek minosegenek. (az uzleti modell az, hogy ingyen jatszhatsz, de bizonyos dolgokat csak valodi penzen vasarolt jatekvalutan tudsz venni.. ezek a dolgok nem elengedhetetlenek a jatekhoz, azaz gyakorlatilag barmeddig jatszhatsz ingyen) Magamtol nem jatszanek vele, de elvezetes ugy, hogy a csibe ott ul az olemben, nezi a kuldeteseket, “Akarom, akarom” mondja, amikor leforditom neki, hogy mit kernek tolunk, es mondja, hogy milyen targyakat vegyunk. O meg nem igazan kepes ra, hogy iranyitsa a jatekot, reszben azert is, mert tul picik hozza meg az ujjai, de ugy tunik, o tokeletesen elegedett azzal, hogy en iranyitok, o csak a donteseket hozza.