Az IT-ban elkövethető egyik legnagyobb hiba, amikor egy legacy rendszer portolásánál annak valamelyik funkcióját újratervezzük, esetleg más rendszerbe helyezzük át, és ezzel a megoldással elbukunk valamit, amit a rendszer – esetleg nem dokumentáltam – biztosított a felhasználók számára.

Vegyünk egy példát a való életből: A Google erősíti az integrációt a Reader és a Plus között, kimozgatja a redundáns szociális funkciókat a Readerből, és azt ajánlja, hogy hozzunk létre a Plus-on egy olyan kört, aminek az a neve, hogy Reader, legyenek benne ugyanazok, akik minket követnek most és amit eddig readerben megosztottunk volna, azt osszuk meg inkább oda.

Rendben, so far so good, ezzel még azt is nyerem, hogy lehet Reader Szakmai, Reader Vicces, Reader akármilyen csoportom, és nekik az adott témát osztom meg, ez fasza.

De átfogalmazom: ÉN mondom meg, hogy kinek osztok meg mit. Eddig az volt, h ha valakinek tetszett a stílusa meg a megosztásai, akkor elkezdtem követni (ilyen volt pl. Martina). Mostantól ez úgy megy, hogy elkezdhetek neki kuncsorogni, hogy “légyszi vegyél fel a megosztó körödbe”. Persze, látom, amiket megoszt publikusra, de a reader körét már nem, amig fel nem vesz oda.

A másik probléma a chaff. Egy csomó ember megoszt egy csomó szemetet. Státuszt updateelnek arról, hogy kibe szerelmesek, mit olvasnak, milyen finom volt a tea, mi az aktuális politikai állás. Ez engem nem érdekel. Én arra vagyok csak kíváncsi, hogy milyen érdekes cikkeket olvastak. Ha megtehetném, csak arra iratkoznék fel, amit a reader csoportjának osztott meg, de ezt én ugye nem tudom.

Még reménykedem benne, hogy ez valakinek a Google-nél is eszébe jutott – elég sok okos ember dolgozik ott, hátha – de kicsit félek, hogy nem.

Egyszer egy palyazatra kezdtem el irni egy novellat Spiral cimmel, amit vegul nem fejeztem be. Nemreg megtalaltam a vinyomon egy takaritas alkalmaval, es ujraolvastam.

A tortenet a kozeli jovoben jatszodik, ennek megfeleloen megprobaltam nehany trendet megjosolni. Egy igen erdekes otlet, amit akar mar jelenleg is konnyen meg lehetne olvasni, egy hirolvaso agent.

A tortenetben a fohos elokap egy kis kutyut (kb. okostelefon) es elkezd rajta hireket olvasni. Az agent (bocs, nem akarom a ugynok vagy az agens szot hasznalni) pedig – on the fly – a fohos olvasasi szokasai es mas, kezzel hozzaadott kriteriumok alapjan atszinezgeti bizonyos hirek (valojaban focimek) hatteret, kiemelve azokat, amik erdekesek lehetnek.

Az alkalmazas technikai resze, eltekintve a szakertoi rendszer / AI vonulattol, aranylag konnyen megirhato lenne. Atszinezni a hattereket a szovegelemzes eredmenyetol fuggoen nem egy bonyolult dolog a html-ben.
Az agent lehetne egy bongeszoben futo – akar javascript alapu, vagy greasemonkey – kiegeszites, vagy egy webes app, ami egy sima formazo/rendezo filterkent mukodne, es egyebkent csak a normalis hirolvaso oldalunk tartalmat szurne at magan. Es termeszetesen hasznalhatnank pl. a google readerben felvett feed-eket alapul.

Ehhez valamennyire hasonlo – amennyit tudok rola – a reader-nek a magic alapu rendezese a google readerben. Alapvetoen csak ket problemam van vele: a sorrendet nem szeretem megvaltoztatni, raadasul az egesz eleg homalyos, nemigen van kozvetlen rahatasom arra, hogy miket szeretnek es nem szeretnek latni – eltekintve a like es not interested gomboktol, amik az egesz cikkre vonatkoznak, nem egy adott, specifikus, altalam meghatarozott temara.

Ha idom es kitartasom lenne, szerintem neki is allnek megirni ezt az alkalmazast. Erdekelnek az AI vonzatai, es hasznos tool is lenne.

Miota eszrevettem a Google Readerben a Not Interested gombot, szorgalmasan tanitgatom neki, hogy nem erdekelnek a Youtube-os megosztasok. Ez a gomb a Recommended Items folderben talalhato, es elvileg arra szolgal, hogy segitsunk a Google Readernek kitalalni, hogy mit ne mutogasson.
Amde a budos kolke az istennek se tanul. Szazszor megmutatom neki, hogy a Youtube nem erdekel, szazegyedjere is telerakja vele az ajanlott mappat.
Ket dologra tudok gondolni, egyik sem tetszik:
1: A Google nem nezi a Not Interested gombnal a forrast, csak azt, hogy mi a content. Ez eleg nagy butasag.
2: A Google figyeli a forrast, csakhogy a Youtube-ot szandekosan nem hajlando letiltani, merthogy azzal a sajat erdekeltseget rontana.

Az utobbira joval kisebb eselyt latok, de azert nem zarnam ki teljesen a kepbol. A kerdes mar csak az, hogy hol a feneben van a feedback button, amikor szuksegem lenne ra?

Neha megnezem, hogy milyen feedeket ajanl nekem a Google Reader az alapjan, amit olvasok. Vicces volt a mai ajanlo, de melyen belegondolva, ez azt jelenti, hogy a Reader tenyleg egesz jol tudja, mit szeretek, es mit nem.

Tenyleg erdekes lehet az algoritmus. Sycko biztos tudna rola meselni egy csomot Egyebkent Doransky es Webisztan is eleg erdekesek tenyleg, a HUP tul tomeny es specifikus nekem.