Reggel en mentem be Diat ebreszteni. Odabujtam melle, megpuszilgattam, majd lehajtottam a fejem, es kozoltem, h “most apa alszik”.
Dia nem jott zavarba, elkezdte matatni a szam.
- Apa – kerdezte – akarsz ruzst a szadra?
- Nem – feleltem meglepodotten
- Akkor kelj fel..

Ma elég korán keltünk útra, hogy elérjük a 7:10-es gépet. Dia azonban a 4:30-as kelés ellenére nagyon elemében volt, és sziporkázott.
Íme a feljegyzettek, mindenféle magyarázat nélkül:

“Fairy hegy”

“V: Halkan, a néni alszik…
D: .. Szikla”

“Villámvasút”

“Anya, Emil olyan nehéz nekem mint egy BÁLNA!”

Tegnap este, akarmit is tettem, Emil nem akart megmaradni nalam. A szomszed lany valamivel tobb sikerrel jart, de igazabol csak anya volt jo. Meg is jegyeztem, hogy “Emil ma nem szeret engem.”

Dia ekkor ramnezett, es azt mondta: “Apu, en szeretlek!”

Nagyon jo erzes volt.

Tegnap Diával sétáltunk hazafelé a boltból, más úton, mint anya, aki Emil miatt sietett. Dia megkérdezte:
“Is this a shortcut?”
“Well… in a sense. It’s probably longer then the other one where mummy went.”
“Then… this is a medium-sized cut. Or a longcut!”

Ezután csak nevetni tudtam.

Cumi sterilezés után Gréta rakja rá a cumikupakokat a cumikra. Dia nézi, majd megszólal:

- De rakjunk egyet Emilbe is!

Mar emlegettem egy korabbi bejegyzesben a battersea parki zoo-t. Ez az egesz tortenet ugy indult, hogy gondolkoztunk, hova is menjunk, en veletlenul kiszurtam ezt a terkepen, utananeztem, es ugy dontottunk, megyunk. Csibe is felfogta, hogy hova megyunk, am mivel az ut eleg kalandosan alakult (odafele nem allt meg egy vonat se Battersea-ben, csak visszafele.. angol logika.) egyre turelmetlenebb lett.

Mire vegre leszalltunk a vasutallomason, mar alig birt magaval. Kisetaltunk a jegyellenorzo kapun, korulnezett, majd:

- Hooool? Hol vannak az allatok?!

Gretaval azota is emlegetjuk ezt a pillanatot.

A tegnapi nap első nagy mosolya akkor érkezett meg hozzám, amikor a fenti mondat elhangzott a villamoson. Nem csak én lettem jókedvű – a villamos hirtelen mosolygó arcokkal lett tele.

A másik alkalom, amikor hangosan felnevettem, szintén a villamoshoz kapcsolódik. Diával beszélgettem az ovi után:

- Mivel jöttél értem az oviba, apukám?

- Na, szerinted mivel?

- Autóval?

- Nem.

- Gyalog?

- Nem.

- Akkor mivel?

- Mivel szoktunk az oviba menni? Nagy, sárga..

- Zsiráffal?