En szoltam.

Ha az Apple telefonjain App-ok futnak, a Google telefonjain miert nem Goo-k?

Update: Nem hittem volna, hogy ezt meg lehet fokozni, de ..
Google translate forditas: “If Apple phones App-s run, the Goo-Google phones why do not you k?”

Anno, amikor még kvázi aktív tagja voltam az rpg.hu-nak, véletlenül elvetődtem egy Humorka Kocsma c. topicba – leginkább talán azért, mert Selion barátom akkor már egy ideje irogatott oda.

Hogy, hogy nem, egy aprócska történetszálból kiindulva olyan mesét sikerült írnunk, amit azóta is leendő írói karrierem egyik alapkövének tekintek: Főhős és Feketeláb kalandjait.

Ezen a lapon megtalálhatóak négy időrendi csokorba szedve irományaink, Elfláb címmel, ajánlom őket elolvasásra. Az első rész furcsán indul, ne foglalkozzatok vele, valahol ott kezd belendülni, ahol Feketeláb hajóra száll..

Jó szórakozást.

A felejtés nem sikerülhet, mert ellenkezik a gravitációval. Próbáld inkább elejteni vagy leejteni.

Kedvelem az angol marketingesekben, hogy szivesen hasznalnak szovicceket a reklamokban. Hadd irjak le most igy nagy hirtelenjeben kettot, amin felnevettem:

A maltai szeretetszolgalat osztogatott zsakokat, hogy hasznalt ruhainkat azokba rakva juttassuk vissza hozzajuk. A neve az volt, hogy “Phil the bag“, azaz hangzas szerint: toltsd meg a zsakot.

A masik megertese valamivel magasabb szintu angolt igenyel: Van itt a kozelben egy bar, amit ugy hivnak, hogy All Bar One. Ez nem is annyira szovicc, mint inkabb szojatek: a fenti kifejezesnek ket ertelme is van:
Minden bar ugyanaz / Egy kivetelevel mind. Eleve erdekes, hogy ugyanaz a kifejezes ket eltero dolgot jelent, de raadasul igy nezve, ahogy leirtam, ugy hangzik, mint egy tipikus reklamszoveg. (Pl. Heineken)

Majd irok meg ilyeneket, ha latok.

Tegnapi párbeszéd, Grétához beszélek:
Bond: Ez a két lány is tipikus angol szépség volt.
Dia: Igen, nekem is tetszettek!
Röpke csend.
Bond: Én ilyet nem mondtam..

Ma elég korán keltünk útra, hogy elérjük a 7:10-es gépet. Dia azonban a 4:30-as kelés ellenére nagyon elemében volt, és sziporkázott.
Íme a feljegyzettek, mindenféle magyarázat nélkül:

“Fairy hegy”

“V: Halkan, a néni alszik…
D: .. Szikla”

“Villámvasút”

Mióta hazajöttünk, mind csokira barnultunk. Gréta, Dia és Emil tejcsokira. Én fehér csokira.

Minap twitteren szóbakerült, hogy nem is lehetek lusta, hiszen rendszeresen írom a blogot. Úgyhogy elmondtam nekik a nagy titkot: A blogot nem is én írom, hanem egy bölcsészsrác, akinek – nyilván – fizetek ezért.

Szenteljük ezt a holnapi napot (nektek már mai ott kis hazánkban) az ismeretlen bölcsészsrácnak. Kösz, hogy írod helyettem a blogot.

“Anya, Emil olyan nehéz nekem mint egy BÁLNA!”

Az a jo ebben az ekezetmentes billentyuzetben, hogy cserebe van olyan bill, amivel a nap kozepet jelezhetem: [Del]