(sidetracking: Most elgondolkoztam, milyen lenne, ha modern anyagokkal megcsinálnák újra ezt a konstrukciót.. vsz teflonnal működne, amíg az el nem kopna )

A sztori lényege, ami miatt előkaptam a sutból, a következő: Van egy megvalósítandó cél, amit a rendelkezésre álló technológiai eszközökkel megvalósítunk, és életképtelennek bizonyul. Mondok erre egy másik példát: A cél az űr meghódítása, amit a rakétameghajtással megpróbálunk megvalósítani, és marhára nem megy. Nagy nehezen eljutunk a legközelebbi égitestre, (a Hold), majd feladjuk a próbálkozást, mert nincs ott semmi.

Három lehetséges jövőt látok hosszú távon az emberiség előtt:

• Feléli a Föld tartalékait és elpusztítja magát
• Kifejleszt egy új technológiát, amivel meghódítja a világűrt
• Robotizál és virtuális valóságba merül

Az elsőhöz minden adott. Elég jól definiált a cél, megvan a szükséges technológia, hogy elérjük, és úgy tűnik, nincs meg az akarat, hogy elkerüljük. Na de tegyük fel, hogy a kétségbeesés előbb érkezik meg, minthogy a folyamat visszafordíthatatlanná válna, és valahogy sikerül megjavítani a helyzetet..

Kimegyünk-e az űrbe? Erre nem fogadnék. A rakéta alapú technológia rengeteg problémát felvet, többek között: specifikus üzemanyag kell, amit speciális módon kell elhelyezni a rakétában, a teljes mennyiséget kell szállítani oda és vissza (persze a nagy része közben elég), kb. ugyanannyi anyag kell a lefékezéshez, mint a felgyorsuláshoz, nem túl jó a manőverezhetősége. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy fénysebességgel mozogva is évekre van a legközelebbi naprendszer, de vannak olyanok is, amiknek az elérése több ezer évbe telne (most gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt 100 év során mennyit változott a világ.. ) szóval ez a megoldás szimplán alkalmatlan. A következő három dolgot fel kellene találni ahhoz, hogy egyáltalán reményünk legyen az űrben bármit elérni: Fúziós/Ion meghajtás, amivel tetszőleges anyagot tudunk felhasználni arra, hogy mozgassuk az űrben a járművünket; antigravitáció, amivel lényegesen kevesebb energia révén el tudjuk hagyni egy bolygó felszínét (felhasználva pl. a ránk ható centrifugális erőt, azaz pontosabban a bolygó forgásából adódó érintő irányú sebességünket); teleportáció/fénysebesség feletti mozgás, amivel belátható időn belül el tudjuk érni a távolabb eső naprendszereket. Fénysebesség feletti kommunikáció sem ártana persze..

Ha egyáltalán lehetséges feltalálni ezeket a dolgokat (az elsőt igen, a többit vsz nem), akkor sem biztos, hogy sikerül ezt megtennünk abban a szűk időszakaszban, ami a Föld tartalékainak kimerüléséig bekövetkezik. Ebben az esetben arra vagyunk kárhoztatva, hogy a saját naprendszerünk kvázi elérhető bolygóit fedezzük fel, ami gyaníthatóan nem sokat fog jelenteni nekünk, azon túl, hogy nyersanyagot szerzünk róluk, persze itt is kérdés, hogy rakétameghajtással lehet-e ezt hatékonyan tenni..

A harmadik kimenetel már sokkal esélyesebb. Nagy sebességű kommunikáció, fúziós vagy annál is jobb energiaforrások, közvetlen idegrendszeri kommunikáció a számítógépek és az emberek között – ez mind adott, vagy elérhető közelségben van. Hogy nézne ki ez az egész? Az emberiség gyakorlatilag folyamatosan a neten lóg, virtuális világokban, játék formájában dolgozik, amit robotok váltanak valóra – pl. Farmville-t tol, de amit csinál, az a valóságban is végrehajtódik valahol, etc. A felfedezésre váró világok – pl. űr, de akármi is lehet – kéznél vannak. Persze, csak virtuálisak, na de akkor mi van? Pont emiatt sokkal izgalmasabbak, mint a valódi űrfelderítés. A userek generálnak contentet, az aggresszívebbek pvpznek, a békésebbek birkát számolnak a réten. Minden játékos formában persze..

Nem tudom, ez a vég valójában szomorú-e, vagy az egyetlen lehetséges jó végkimenet ebben az univerzumban a mi számunkra..

Aztan elgondolkoztam, milyen jo is lenne egy Guild 2-hoz hasonlo jatekot jatszani egy karib tengeri kornyezetben. Sokfele foglalkozas lehetsegesse valna, es a tengeri kereskedelem es kalozkodas is sokkal jobban megoldhato lenne, mint a Guild 2 kalozos reszeben.

Kar, h nincs ilyen, de talan majd a Guild 3..

Mindezt megcsinaltuk, majd otthagytam a karaktereket es kileptem.

- Na de mikor fekszunk be az agyba? – kerdezte Dia.

- Most – vigyorogtam gonoszul.

Megerkezett amugy a kontroller, amit reszben azert rendeltem, hogy Dia is tudja iranyitani a karakteret a jatekban. (a WASD lenyeget erti, csak kicsi hozza a keze) Azert megnezem vele az Obliviont is (aztan, ha tobb idom lesz, lehet, hogy visszaterek a Witcherhez es a Fallout 3-hoz. Meg talan a Titan Questhez, ami elegge eger es csuklogyilkos..)

Hogy melyiket? Meg nem tudom. Eredetileg a Hexpath-t akartam (talald meg a bejarast egy hatszogekbol allo terkepen) de kulonbozo design okokbol errol lemondtam. Most egy masik jar a fejemben, ahol szep szines hatszogek lesznek majd a foszereplok. Mindenkeppen olyat akarok, amivel en magam is fogok jatszani, es automatikusan generalt palyak lesznek, h0gy sokaig ujrajatszhato legyen.

Ennek kapcsan igen vicces az a dolog, hogy a nagy mobilgyartok – az apple kivetelevel – eppen most keszulnek arra, hogy egy nagy kozos app store-t csinaljanak, es egysegesitsek a mobil alkalmazasok palettajat. Talan meg el is tudom adni a vegen