A tüntetés az, amikor egy csoport ember – a csoport mérete egészen kevéstől egészen sokig terjedhet – összegyűlik, és hangot ad annak, hogy valamilyen probléma miatt aggódik/mérges. Az ok lehet politikai (ld. Mo-i helyzet néhány éve), gazdasági (Tel-Aviv ezekben a napokban), rendőri túlkapás elleni (múlt vasárnap Londonban). A tüntetést fel lehet oszlatni jogi alapokon, de a rendőrök nem járhatnak el erőszakosan, és nem is tartóztatnak le igazából senkit.
Abban a pillanatban, hogy elrepül valami a tüntetők irányából a karhatalom képviselőinek irányába, a tüntetés zavargássá alakul. Megjelenik az erőszak. Ez persze erősen sarkított dolog, de nagyjából ez a nyitány. Szóval megjelenik az erőszak a színtéren, és a karhatalom ettől a pillanattól jogszerűen tehet (valamivel kevésbé) erőszakos lépéseket, hogy elfojtsa azt. Ez bekövetkezett Budapesten, és bekövetkezett Londonban. Tel-Avivban, a tüntetők nagy száma ellenére nem. Ebben a fázisban van a gyújtogatás is – legyen az autó, villamos, szófagyár vagy bolt.
Aztán valaki a tömeg közepén, a pillanattól felhevülve, és a tömegben magát védettnek érezve, betör egy kirakatot és felmarkol pár cuccot. Lehet, hogy csak egy pár fiatal, akik az élelmiszerboltot törik fel némi alkoholért, de az is lehet, hogy ékszereket vagy készpénzt akar az illető. Ez több helyen, egymástól függetlenül is megtörténhet. Innentől már a fosztogatás és a zavargás egymás mellett futnak. A lényeg az, hogy az opportunista lelkek megragadják a lehetőséget, hogy elvegyék más tulajdonát. Ez bekövetkezett és csúnyán elfajult Londonban, mostanra már gyakorlatilag a zavargások fő vonulatává válva.
Van itt egy érdekes összefüggés. Minél magasabb az életszínvonal, minél kevesebb a napi gond, annál nagyobb az esély, hogy a tüntetés fosztogatássá válik. Vagy talán a tüntetést kiváltó ok mondvacsináltsága szabályozza ezt, az, hogy mennyien azonosulnak valóban a problémával, és mennyien látják csak a lehetőséget a zavargásra, rendbontásra.
Végtelenül megvetem ezeket az embereket. Tudom, mi a gond Izraelben, és nagyon sajnálom azokat az embereket. Tudom, mi volt a gond pár éve Budapesten, és bár az okaikkal nem értettem egyet, el tudom fogadni, hogy tüntettek érte, és azt is megértem (bár elítélem) hogy miért lett belőle zavargás. Azonban azt, hogy egy állítólagos rendőri túlkapás gyújtogatássá és fosztogatássá fajul, nem tudom elfogadni. A legrosszabb az az egészben, hogy emiatt most már azok is, akik eredetileg szimpatizáltak az üggyel, kezdenek elfordulni tőle, így a (jogosan vagy jogtalanul) lelőtt 4 gyermekes családapa családjának egyre kevesebb esélye van arra, hogy valóban igazságot szolgáltassanak nekik.
ui: Bár többször eszembe jutottak a franciaországi zavargások, nem írtam róla. Nagyjából a budapestivel összevethető, bár az okok talán valamivel erősebbek/megindokoltabbak voltak, mint nálunk.